Nemrégiben néztem meg egy videót, amiben többek között a társadalmi csoportok átjárhatóságáról volt szó, illetve annak nehézségeiről. Az említett csatornát amúgy rendszeresen nézem, szerintem érdekes tartalmak kerülnek fel. A csávó, aki a csatit csinálja jogász és leginkább politikai, valamint társadalmi kérdésekben osztja meg a véleményét a nézőkkel.

Tehát a videóba, amit néztem egy szociológust hívott meg, Böröcz Józsefet, és hát sok síkon folyt a beszélgetés, amik közül az egyik az értelmiség helyzete volt Magyarországon. Ő úgy fogalmaz, hogy „hihetetlen mértékben zárnak a határok a különféle társadalmi csoportok között, mindenféle szempontból”. A probléma, miszerint földrajzi vagy pénzügyi helyzetünk, illetve akár a generációnk sorszáma – értsd: adott történelmi körülmények – túlságosan meghatározzák életünket, nem új. A probléma ennek az egyenlőtlenségnek a volumene, tehát mennyire nem igazságos a helyzet mondjuk vidéki és fővárosi között.

„Az, hogy ki lesz húsz év múlva a hangadó értelmiségi Magyarországon 10-20 év múlva, az már kialakult.” Úgy is mondja, hogy: „Az elit pozíciókért szóló verseny már eldőlt.”. Ezzel szembesülni elképesztően sokkoló, pedig nincsen nagyon másról szó, mint arról a jelenségről, amikor a pénz és a vagyon szülőről gyerekre száll. A diploma megszerzésének nehézsége nagyban függ attól, hogy milyen családba születünk, milyen körülmények között növünk fel és milyen anyagi biztonságban tudhatjuk magunkat.

Böröcz József (bal); Ziegler Dezső Tamás (jobb)

Tehát a pénzügyi és tudásbeli egyenlőtlenség valahol korrelál egymással. A probléma ott kezd még inkább kétségbeejtő lenni, amikor rájövünk, hogy a tudásbeli egyenlőtlenség bizonyos szempontból még nehezebben megoldható probléma, mint a pénzügyi egyenlőtlenség. A pénz újraosztása (mindenféle jövőbeli konfliktust és követekezményt félretéve) elméletben gyorsan véghezvihető, annyit kell tennünk, hogy az egyik bankszámláról átrakjuk a másikra a pénzt. Kvázi átírtunk két sort egy adatbázisban.

A tudásbeli egyenlőtlenséget nem lehet ilyen gyorsan orvosolni. Amiatt nem, mert a tanulás nem egy gyors folyamat, hiszen az agyunknak vannak információtovábbítási és befogadási határai. Persze a tudás különbözik a pénztől például abban, hogy nem tulajdonost vált, hanem többszöröződik, és ha már egyszer agyat ért, nehezen vész el.

A beszélgetés meghallgatása után a témát rövidre zártan azt mondtam, hogy „sadly noted”. Azonban pár nap múlva átfutott az agyamon az, hogy van egy tényező, ami a tudásbeli egyenlőtlenségen már ma is sokat tud segíteni. Szerintem az internet egy valóban szinte végtelen tudástár, ami versenyképes információval tud felszerelni bárkit, aki hajlandó az idejét rááldozni. Persze ott van az is, hogy ehhez szükséges egy laptop, internet, valamint a megélhetés biztonsága. Azonban ezek megléte mellett csak a motiváció kérdése az, ami utunkba állhat.

Nem vagyok benne biztos, hogy a globalizáció és a digitalizáció minden következményét beleszámolta Böröcz a mondataiba, amikor a fent említett eredményeire jutott. (Messze áll tőlem becsmérelni a Tanár Urat, csupán megpróbálok saját gondolatokat hozzátenni azokhoz, amiket tőle hallottam) A home office, illetve a távoli munkavégzés határokon átívelő lehetőségeket fog adni olyanoknak, akiknek a tudása megvan hozzá, hogy ilyen munkát vállaljanak, csak eddig nem volt hova jelentkezniük a lakóhelyük környékén.

Persze az efajta társadalom még nem létezik, azonban a körülmények adottak rá, hogy ilyen irányba induljon a világ. A kérdés, hogy lesz-e olyan katalizátor vagy érdek, ami efelé tereli. Bízom benne, hogy van fantázia abban, amit most kifejtettem, és valóban tud egyszerűsödni az átjárhatóság, és nem csak az optimizmus beszél belőlem. Elvégre is azt, hogy húsz év alatt mennyi minden történik és az hogyan változtat a jelenlegi helyzeten, igen nehéz megjósolni. Így amikor azt mondom, hogy remélem Böröcz téved, akkor csupán a jószándék vezérel.