„Gonosz jegybank, gonosz állam. Nem tudni miért, de folyamatosan „nyomtatják” a pénzt és biztosan rosszat akarnak nekünk kisembereknek. Az eurót se vezetik be, nem értem miért, de ha itt is euró lenne, akkor biztosan németországi életszínvonalunk lenne. Legyen a Bitcoin a fizetőeszközünk, az nem inflálódik, az egész ország gazdag lehet pár éven belül.”

A fiat valutákat gyakran szidják, mint ósdi fizetőeszközt, ami folyamatosan csak inflálódik és veszít az értékéből. Nem minden vád alaptalan a jegybankok felé, de a rágalmazások többsége a közgazdaságtani tudás hiányából fakad. Nem titok, hogy az MNB-nek kitűzött inflációs céljai vannak, jelenleg 3% +-1 százalékpont (azaz 2-4% közötti érték). De miért? Miért akarják, hogy a pénzünk folyamatosan veszítsen értékéből? Ennek több oka is van.

Az egyik ok, hogy a defláció sokkal rosszabb, mint az infláció (mondják az okosak). Ugyanis deflációs időszakban a pénzem egy év múlva többet ér, mint most, ezért amikor megtehetem a költéseimet elhalasztom egy későbbi időpontra, hogy jobban kihasználjam a vásárlóerejét. Ezzel csak az a probléma, hogy ilyenkor lecsökken a pénz forgási sebessége a gazdaságban, ami GDP csökkenéshez vezet. Nem akarok demagóg politikusnak tűnni, aki csak azt tudja kommunikálni, hogy: „A GDP csökkenés rossz, a GDP növekvés jó.”.

Azonban a GDP csökkenése sok következménnyel jár, például növekszik a munkanélküliség. A pénz forgási sebességét nagyon egyszerűen illusztrálhatjuk. Az egyszerű modellezés érdekében tegyük fel, hogy van egy 3 fős társaság, benne Anna, Barna és Csaba. Egyedül Annának van 100 Ft-ja, aki reggel ezt odaadja Barnának, aki mellesleg pék és ad neki kenyeret. Barna később elmegy Csaba éttermébe és megebédel 100 Ft-ért. Ezek után Csaba este bevásárol Anna boltjában és otthagyja a 100 Ft-ot. Így forog körbe ez a 100 Ft. Ez minden nap ugyanígy lejátszódik. Gondoljunk bele, hogy mindössze 100 Ft van ebben a kis zárt háromfős gazdaságban, de egy nap alatt 300 Ft-nyi érték cserélt gazdát. Jelenlegi modellünkben úgy definiálhatnánk a pénz forgási sebességét – és mellesleg nem vagyunk messze attól, ahogyan valójában definiálják –, hogy mennyi érték cserél gazdát egy nap, majd ezt elosztjuk a gazdaságban lévő összes pénzzel. Jelenleg ez a mutatónk 3-as értéket venne fel. Ha egy nap Anna nem lenne annyira éhes, és így csak 50 Ft-ért vesz kenyeret, akkor Barna is maximum 50 Ft-ért vehet ebédet és Csaba is ennyiért vehet bármit is a boltban. Lecsökkent a mutatónk 1,5-re. Tehát a pénz forgási sebességének megtartása emiatt is fontos, hogy a gazdaság összes szereplője megvehesse, amit eddig is.

Ha tudom, hogy infláció lesz és jövőre kevesebbet fog érni a pénzem, akkor ösztönözve vagyok arra, hogy költsem el a pénzem minél előbb. Hogy gonoszság-e így befolyásolni a keresletet és nem gond-e, hogy egyes esetekben túlfogyasztáshoz és környezetpusztításhoz vezet ez a módszer az egy másik bejegyzés témája lesz.

Gyakran amúgy olyan érveket is hallunk, hogy a versenyképes bérek miatt olyan nagy vállalatokat vonzzunk ide, mint például az Audi. Szintén megosztó, hogy jó-e a magyar társadalomnak az, ha a gyenge forint miatt kizsákmányolhatnak minket a multik. Az tény, hogy több tízezer ember munkalehetősége függ ettől. Rövid tervnek talán oké, azonban nem a legambiciózusabb terv hosszútávon, hogy félperifériaként működve kiszolgáljuk a fejlett országokat.

Tegyük fel tehát, hogy egy országban az egyetlen törvényes fizetőeszköz a Bitcoin. Ekkor mindennek az ára Bitcoinban van denominálva. Ezzel eddig semmi gond nincsen, mivel a Bitcoin árfolyamától eltekinthetnek a lakosok, ők mindent satoshiban és Bitcoinban mérnek. A tej ára a boltban, a mozijegy, a lakások, a fizetése az embereknek, egy szóval minden satoshiban van mérve.

Lelövöm a poént, két bökkenő lesz, egy kisebb és egy nagyon nagy. A kisebb, hogy a jegybank a Bitcoinnal nem tud sokféle monetáris politikát folytatni, így recesszió idején kevesebb jóléti intézkedést folytathat. Kamatot változtathatnak, azonban pénzt nem tudnak nyomtatni a Bitcoin szuverén és előre lefektetett működése miatt. A második és egyben komolyabb probléma, hogy ehhez olyan elzárkózott országnak kell lenni, hogy még Észak-Korea se tudna ennyire zárt gazdaságként működni. Amint megengedjük, hogy a „normális” fiat valutával működő országokkal kapcsolatba lépjünk, úgy egyből hatással lesz ránk az ő gazdaságuk, például az import és export kapcsán. Így egyből kuka az egész bitcoinban denominált piacunk, mivel függünk a külső országok valutájának és a mi bitcoinunk árának arányától.

Egy koronavírus okozta árfolyamesés pedig olyan szegénységbe taszítaná az embereket, hogy hiába lesz fél év múlva háromszorosa az árfolyam a mostaninak, az már sokak számára késő bánat.

Opció lehet még az El Salvador-i modell, ahol másodlagos fizetőeszköz a Bitcoin, tehát mellette van egy másik hivatalos fizetőeszköz is – El Salvador esetében ez az amerikai dollár. Ez egy sokkal kedvezőbb lehetőség már, és amennyiben mindenki elképesztően okos spekuláns és befektető lenne (lássuk be ilyen nincs), még akár működhetne is. Vagy komoly felülvizsgálattal és szabályokkal megvédhetnék a pénzügyileg nem veterán lakosokat például úgy, hogy bárki, aki Bitcoinra váltja pénzének nagyobb részét, annak kell, hogy legyen mellette legalább hat hónapnyi vésztartaléka dollárban.

Meglátjuk, hogyan alakul El Salvador gazdasága, ők a „go big or go home” taktikát választották, tehát tátott szájjal mennek az erdőbe, kérdés, hogy cukorkára vagy esetleg másra lelnek. El Salvadornak az IMF is szólt már, hogy merész játékot játszanak, amit abba kellene hagyni. Erre ők fülük botját se mozdítva bitcoin alapú kötvényeket fognak kibocsátani, ami hát meglehetősen merész.