A kriptovilágban legtöbben az egyszerű kereskedéssel kezdik, vesznek Revoluton egy-két kriptót, esetleg Crypto.com-on, majd ha tovább szeretnének lépni, akkor nyitnak valamelyik nagyobb tőzsdénél (Binance, FTX, Coinbase) egy számlát és nagyobb érdeklődéssel vetik bele magukat a kereskedésbe. Megnézik az árfolyamgrafikonokat, mozgóátlagokat, különböző indikátorokat (RSI, MFI, SRSI stb.), twittert olvasnak és megpróbálják lekereskedni a rövidebb trendeket, maximum pár hétig tartanak egy pozit, majd lépnek tovább a kövire.
Egy idő után befigyel a tőkeáttételes kereskedés meg a futures (a saját tőkéd többszörösével, akár 100-szorosával kereskedsz, ami nagyon kockázatos), ami első pár alkalommal megy, aztán elindul egy nagy bukó sorozat. Legalábbis nálam így volt. Valaki egy idő után (fél év, egy év, több év) bele tanul és tudja menedzselni a kockázatokat és magát, hogy ne legyen türelmetlen, nálam ez még nem következett be.
Szerencsére 2020-ban eljött az úgynevezett „DeFi Summer”, ami a blokkláncokon végzett pénzügyi szolgáltatások széleskörű elterjedéséhez és fejlődéséhez vezetett. És ezzel elindult egy olyan pénzügyi infrastruktúra felépítés, ami végtelen mennyiségű és típusú szolgáltatást hozott létre.
Megjelentek a passzív stratégiák: betét lekötés, amire kamatot kapunk, likviditásnyújtás és market making különböző decentralizált tőzsdéken, amikkel lehet valamennyi kamatot szerezni (plusz nyílván az árfolyamnövekedés/csökkenés is hozzájön). Ez mind szép és jó (bár megvan az árnyoldala ennek is, itt is lehet sok pénzt bukni, erről majd másik cikkben beszélek), de én úgy éreztem, hogy mivel van valamennyi időm foglalkozni a piaccal, ezért nem akarok passzív stratégiába belefogni, ami kvázi hónapokig tartó semmittevéssel jár.
Végtelen mennyiségű projektet tanulmányoztam valamennyi blokkláncon. Egy pár hónapja megtaláltam azt, amelyikkel aktívan kell foglalkozni és egészen jó hozam rizikó aránnyal tudok profitot generálni. Ne tévesszen meg senkit a bonyolult szakzsargon, a példákon keresztül később majd könnyebb lesz megérteni miről is van szó.
A Thales egy olyan DApp, amin (bináris) opciókkal kereskedhetünk a Polygon és Optimism hálózatokon. Idegen szóval a platform úgy fogalmaz, hogy parimutuel piacon kereskedhetnek a felhasználók, ami annyit jelent, hogy a fogadás nyerő kimenetelei között az egész nyereményalap szétosztásra kerül. Mindjárt megnézzük ez mit is jelent pontosan.
Legelőször a bináris opciókat érdemes megérteni. Az opció alapvetően jövőbeli eseményre való “fogadás”, ezen ügyleteknek ezerféle paramétere és módszere lehet, egyik ilyen típus a bináris opció. Ez egy viszonylag egyszerűbb opció, aminek kétféle kimenete lehet. Jelen esetben arra a kérdésre fogadunk, hogy a lejáratkor (expiration) a kötési árfolyam (strike price) felett vagy alatt lesz az árfolyam. Ha úgy érezzük, tudjuk a választ, akkor a Thales kiváló lehetőség arra, hogy spekuláljunk.
A kereskedés úgy működik a platformon, hogy a felhasználók UP és DOWN tokeneket adhatnek el és vehetnek meg AMM működtette liquidity pool-ok segítségével.
Ezen két token értéke a lejárat után 1$ vagy 0$, aszerint, hogy a kötési árfolyam felett vagy alatt zárt a tényleges árfolyam a lejáratkor. Az UP token akkor ér 1$-t, ha a tényleges árfolyam a kötési árfolyam fölött volt, ekkor a DOWN token 0-át ér. A lejárat után a felhasználók átválthatják nyerő tokeneiket valamilyen stabilcoinra.
Nézzünk meg egy példát. Február 4-én járt le az alábbi opció. Ez a bináris opció az Etherre vonatkozik és a kötési árfolyam (strike price) 2600$. Február 4-én az ether ára végül 2819$ volt, tehát az járt jól, aki UP tokent vásárolt még a lejárat előtt.
Az UP és DOWN tokeneket a lejárat előtt valamilyen áron (0 és 1 dollár között) megvásárolhatjuk. Ha 50 centért vásárolunk UP tokeneket, akkor amennyiben lejáratkor a kötési árfolyam felett vagyunk, akkor megkétszerezzük azt a pénzünket, amit UP tokenre költöttünk. Azonban, ha DOWN tokent vettünk, akkor mindent buktunk.
Na de most jön a lényeg!!! Mi alapján árazódnak ezek a tokenek? Opció árazásra a legelterjedtebb módszer a Black-Scholes formula, ami a paraméterek megadásával megmondja, mennyinek kell lennie egy opció árának (ez nem egy fact, hogy így van és kész, ez csak egy módszer, aminek megvannak a hibái, erre fogok rámutatni). Ezen paraméterek a lejáratig hátralévő idő, kockázatmentes kamatláb (pl. éves amerikai államkötvény), kötési árfolyam, az eszköz (amire az opciót kötjük) jelenlegi árfolyama és szórása.
A modellben nincsen benne semmi olyasmi, ami a jelenlegi trendet mérné. Miért örülünk ennek? Tegyük fel, hogy egy durva esés után, több mutató is túladott jelzést ad, RSI-ben bulldivergencia, a hangulat a twitteren csillapodik. Ilyenkor a Black-Scholes modell elméletben ugyanolyan árfolyamon kínál nekünk felfele 5%-ra lévő UP tokeneket, mint lefele 5%-ra levő DOWN tokeneket. Pedig egy kereskedőnek ilyenkor már izzad a tenyere egy long pozícióra. A modell trendérzéketlen. Logikus ilyenkor megjátszani az UP tokeneket, ami persze nem biztos haszon, de az odds-ok kedvezőek.
Mi ebben a Thales projektnek a biznisz? Szerencse? Lehet. De inkább az, hogy az emberek többsége bukik a játékon még így is, a platform pluszban van. És amikor a felhasználók buknak, akkor a platform nyer. Alapvetően van egy beépített vészfék a rendszerben, ami meggátolja, hogy a platform egy opción sokat bukjon. A „CapPerMarket” paraméterrel szabályozzák, hogy mekkora bukót építhet fel magának egy piac, ha egy bizonyos piacon nagyon sokan akarnak egy irányba fogadni (pl. csak UP), akkor egy idő után nem ajánl UP tokeneket a platform.
Az, hogy az emberek többsége bukik nem feltétlen magától értetődő, azonban átlagban úgy néz ki ez a tendencia. Van egy másik platform, nevezetesen a GMX decentralizált tőzsde, ami szintén profitál abból, hogy a felhasználók PnL-je (Profit & Loss) negatív (később erről is akarok írni). De ez csak egy példa a százból, általában a ház nyer.
A Thales nem egy elterjedt platform, összesen 1000 ember használta. Ez vagy amiatt van, mert nem tudják, hogyan működik a projekt vagy azt is el tudom képzelni, hogy túlságosan kockázatosnak gondolja valaki. A probléma ezzel a projekttel, hogy nehéz kalkulálni néha a kockázattal, ha veszek 500 UP tokent egy 1000$-os kötési árfolyamra, akkor 1001$-nál 500 dollárt kapok, 999$-nál viszont 0-t. Tehát egy „dupla vagy semmi” szerű stratégiát játszunk, ahol mindent elveszíthetünk.
Az egyik fontos pont, hogy nem szabad mindenünket rárakni egy opcióra, de ezt talán nem is kell mondani. A titok pedig abban rajlik, hogy keresni kell a jó opciókat. Az olyanokat, amik olcsóak, mert viszonylag messze vannak az árfolyamtól, azonban nem esélytelenek, mert a piaci hangulat vagy trend az mást mond, mint az „egyszerű” Black-Scholes formula.
Az egyik legszebb fogásom az az APE tokenen volt. Az opció lejárata május 3-ra esett és április 30-án volt egy fontos esemény, az otherside NFT-k mintelése. Ez egy nagyon nagy volumenű esemény volt, még az Ethereum hálózat is összerogyott aznap. A minteléshez szükség volt APE tokenre, tehát, mint az várható volt, április 30-ig brutálisan nőtt az árfolyam. Én arra spekuláltam, hogy ez 30-a után ki fog pukkadni, és erős csökkenés lesz az APE token árfolyamában. Így aznap (30-án) vettem DOWN tokeneket és a sztori összejött.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért nem shorotltam inkább az APE tokent? Hiszen a kereskedés is arról szól, hogy van egy sejtésem, hogy merre megy a piac és azt lekereskedem. Akkor miért jobb a Thales-en ezekkel a „bonyolult” opciókkal játszadozni? Valószínűleg ez emberfüggő, kinek mi jön be jobban. Én úgy érzem, hogy hozam-rizikóban a Thales jobb és a számaim is ezt mutatják.
