Szerző: Gáll Péter

Származtatott termékek a blokkláncon – Synthetix, Mirror Protocol, UMA, dYdX

2022.01.23. / Gáll Péter / 0 Comments

A származtatott termékek fontos elemei a pénzügyi rendszernek. A Decentralized Finance fejlődésével ez az eszközosztály is megjelent a blokkláncon. A cikkben elmagyarázzuk mik a származtatott termékek és milyen újabb lehetőségek tárulnak ezáltal elénk a DeFi-ben.

Mik azok a származtatott termékek?

A származtatott termékeket másnéven derivatíváknak is szoktuk hívni (angolul derivatives), ez a kifejezés az angol “derive” szóból ered, aminek jelentése származik, származtat. A derivatívák olyan pénzügyi eszközök, amelyek értéke egy másik terméktől függ (vagy ha úgy tetszik “származik”), legyen az deviza, részvény, kötvény, áru, stb. Leggyakoribb derivatívák az opciós, illetve a határidős ügyletek. Az opciós ügyletek olyan szerződések, amikben jövőbeli időpontra kötnek ügyleteket. Az opció vevője a jövőben eldöntheti, hogy szeretné-e végbevinni a szerződést vagy sem. A határidős ügyletek szintén jövőbeli időpontra köttetnek, azonban mindkét fél kötelességet vállal, hogy az ügylet végbemegy.

Derivatívákat a legtöbb esetben hedgelésre és spekulálásra használják. A hedgelés folyamán a kockázatot szeretnénk csökkenteni, ez olyan esetekben szükséges, amikor árfolyamkockázatnak vagyunk kitéve. Például amennyiben egy olajfinomító társaságnak olajtartalékai vannak, amit a közeljövőben el tud adni, azonban attól tart, hogy az olaj ára be fog szakadni. Ilyen esetben a társaság nyithat egy határidős short pozíciót (arra fogad az árutőzsdén, hogy az olaj ára le fog menni). Amennyiben valóban lejjebb megy az ár, a short pozíció miatt nyeresége keletkezik, az olajkészleteit azonban kevesebbért fogja tudni értékesíteni. A két folyamat egymással ellentétes pénzáramlással jár, a lényeg azonban nem a profitszerzés volt, hanem az árfolyamkockázat csökkentése, ami sikerült is. Spekulálásnak nevezzük azt a tevékenységet, amikor egy befektető saját meggyőződéséből fektet egy eszközbe, miközben nyereségre számít.

Hedgelni a kriptovilágban is lehet, a liquidity pool-ba fektetett tokenek árváltozása miatt bekövetkező impermanent loss-t megakadályozhatjuk. Egy matematikailag bonyolult, összetett opciós ügylet segítségével csökkenthetjük az árfolyamkockázati kitettségünket.

Synthetix – Származtatott derivatívák a blokkláncon

A Synthetix az egyik legismertebb DeFi projekt a derivatívák terén. Segítségével létrehozhatunk mesterségesen előállított (szintetikus) eszközöket, amik követik egy-egy pénzügyi eszköz árát. Jelenleg valuták, kriptovaluták és tőzsdén kereskedett áruk után állíthatunk ki ilyen derivatívákat a Synthetixen.

A szintetikus eszközöket a “debt pool”-okba elhelyezett biztosíték után kaphatjuk meg, ezt SNX formájában fizethetik be a felhasználók, ami a Synthetix saját tokene. Az újonnan kibocsátott eszközök 400%-kal túl vannak fedezve annak érdekében, hogy a volatilitás és az árváltozás ne okozzon problémát. Így 100$-nyi szintetikus eszközért, 500$-nyi SNX-et kell lekötnünk a debt pool-ban.

A Synthetix honlapján elérhető rengetek statisztika. Jelenleg 2,2 milliárd dollár értékű SNX van lekötve, a felhasználók száma pedig már a 80 ezret közelíti. A legkedveltebb szintetizált eszközök a BTC, ETH és az USD, amiket sBTC, sETH és sUSD formájában használhatnak a felhasználók.

A Synthetix segítségével felvihetünk megannyi pénzpiaci eszközt a blokkláncra, így kamatoztathatjuk vagy kereskedhetünk vele a DeFi világában, csak úgy, mint a kriptovalutákkal. A szintetikus tokenekkel tőzsdéken is kereskedhetünk, legyen az a Kwenta, a DHedge vagy a Paraswap.

UMA – Priceless derivatívák a DeFi segítségével

Az UMA protokoll segítségével is létrehozhatunk szintetikus eszközöket, a különbség annyi, hogy a Synthetix-szel ellentétben itt nincs szükség a túlfedezésre. Az UMA-nál ehelyett a likvidátorok (liquidators) menedzselik a nem megfelelően fedezett eszközöket, eredményes munkájuk után pedig jutalomban részesülnek. Amennyiben egy likvidátor talál egy nem megfelelően fedezett eszközt, a DVM (Data Verification Mechanism) segítségével meghatározható, hogy valóban fennáll-e a probléma.

A DVM segítségével még oracle szolgáltatást is biztosítanak. Oracle-ök segítségével off-chain információval (a blokkláncon nem megtalálható adat) láthatunk el egy okosszerződést vagy blokkláncot. A DVM teszi lehetővé, hogy ne kelljen túlfedezni a kibocsátott eszközt, így úgynevezett “priceless” derivatívákat hozhatunk létre. A “priceless” kifejezést azért használjuk itt, mert nincs szükség on-chain (blokkláncon megtalálható) információra, ahhoz, hogy meghatározzuk a derivatívák árát. Így az UMA több lehetőséget biztosít működéséből kifolyólag, mint a Synthetix, az infrastruktúra azonban különbözik.

dYdX – Decentralizált tőzsde a derivatívák számára

A dYdX többek között egy decentralizált tőzsde (DEX), ahol derivatívákkal is kereskedhetünk. A spot kereskedés mellett tőkeáttételes és perpetual (“lejárat nélküli”) kereskedésre is lehetőség van. A lejárat nélküli kereskedés folyamán olyan szerződés köttetik, amelynek nincs lejárati határideje, használhatnánk a “határidő nélküli határidős szerződés” kifejezést, de ez kissé ellentmondásos, úgyhogy maradjunk a lejárat nélküli szerződésnél.

A dYdX egy non-custodial (nem kap hozzáférést a privát kulcsunkhoz) szolgáltatást nyújt, a tőzsdéken megszokott order book-kal (ajánlati könyv). A cserék a blokkláncon jönnek létre, azonban a kereskedés lebonyolítását egy off-chain program végzi.

Mirror Protocol

A Mirror Protocol a Terra blokkláncon fut és szintetikus eszközöket tudunk létrehozni a protokoll segítségével, úgynevezett tükrözött eszközöket (Mirror Assets – mAssets). A tükrözött eszközök oracle-ök segítségével követik a tükrözött eszközök értékét. A tükrözött eszközök 150%-osan fedezettek és az áruk 30 másodpercenként frissül.

A tükrözött eszközöket az Ethereum blokkláncon liquidity pool-okba fektethetjük, hogy más felhasználók UST (a Mirror Protocol stabil coinja) ellenében kereskedjenek ezekkel a tokenekkel. A liquidity providerek (LPs) jutalomként MIR tokenbenben részesülnek, amivel a protokoll jövőjét és fejlődését irányíthatják.

Összefoglaló a származtatott termékekről a blokkláncon

A cikkben említett projektek leginkább a szintetikus eszközök létrehozását célozták meg, azonban az opciókereskedésre is van lehetőség a DeFi világában. Ott van például a Hegic vagy az Opyn, ahol put és call opciókkal kereskedhetünk, illetve a BarnBridge, ami kifejezetten hedgelésre specializálódott.

A derivatívák piaca a pénzügyi világban óriási, ezt az alábbi ábra vizualizálja. A blokkláncon még nincs ekkora kapitalizációja a derivatíváknak, azonban a DeFi projektek folyamatosan bővülnek és egyre több tőkét vonzzanak be a decentralizált pénzügyek világába. Érdemes óvatosan böngészgetni a projekteket, a nem jól megírt programok pénzvesztéshez vezethetnek. Nézzünk alaposan utána, hogy kik csinálják a projekteket, milyen eredményt értek el korábban, annak érdekében, hogy tisztában legyünk a kockázatokkal, amiket a projektbe való fektetéssel vállalunk.

A cikkben sok segítségre leltem a Finematics weboldalon.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

Milyen piaci kudarcokat tudna kiküszöbölni egy CBDC bevezetés? Milyen kockázatokat jelenthetnek a privát stablecoin-ok felemelkedése?

2022.01.21. / Gáll Péter / 0 Comments

Egy ország gazdasága időről-időre átesik egy gazdasági válságon, legyen annak oka eszközár buborék, világjárvány vagy egyéb katasztrófa. Ezek kezelésére az éppen aktuális közgazdaságtani elméletek adnak lehetőséget. Tökéletes válságkezelés valószínűleg nincs, azonban vannak hellyel-közel bevált intézkedések, amiket többször is alkalmaztak már, legyen ez a mennyiségi lazítás, valamely fiskális intézkedés, közvetlen transzfer a lakosságnak vagy egyéb intézkedések.

Az USA-ban a CARES Act[1] kapcsán a lakosságnak kiosztott pénz egyfajta közvetlen transzfer volt. Azonban teljes valójában a közvetlen transzfer nem a jegybanktól érkezett, hanem az IRS-től, aki az adók beszedéséért felelős. Igazi közvetlen transzferre csak úgy lenne lehetőség, ha a lakosok vezethetnének számlát a jegybanknál. Egy pénzügyi rendszerben, ahol a digitális jegybankpénzt már bevezették, ott egy – a CARES Act-hez hasonló – közvetlen transzfert gyorsabban és kevesebb adminisztratív tevékenységgel lehetne végbevinni.

A válságokhoz és a gyors reagáláshoz kapcsolódóan megemlítendő még az is, hogy amennyiben a pénzügyi tranzakciókat kellő arányban CBDC-vel teljesítik, úgy a statisztikai hivatal akár naprakész statisztikákat gyárthat. Ezen naprakész adatokkal hamarabb reagálhat a monetáris és fiskális politika az inflációra vagy a gazdaság lehűtöttségére, illetve túlfűtöttségére, ezzel elkerülve az esetleges súlyos gazdasági károkat.

A CBDC bevezetésével újabb monetáris eszközöket vezethet be a jegybank. Kamatpolitikával a lakosok megtakarítási hajlandóságát változtathatja, tranzakciós költségekkel hűtheti a gazdaságot, mellesleg ebből bevételt is generálhat, ha arra lenne szüksége, de a lehetőség arra is megvan, hogy jutalmazza a tranzakciókat, ezzel magasabb pénz forgási sebességet elérve, ami fűti a gazdaságot.

A válságok mellett egy ország valutája kudarcot szenvedhet akkor is, ha megszűnik vagy jelentősen csökken a valuta felhasználása. A jelentéktelenné vált valuta gyengülhet és a szűkebbkörű felhasználás miatt az árfolyamszabályozó intézkedések hatékonysága is csökkenhet. A gyorsan gyengülő valuta ezek után kárt tehet a gazdaságban és – pongyolán fogalmazva – a munkanéklküliség növekedéséhez, valamint szegénységhez vezethet.

Mi miatt csökkenhet egy ország valutájának felhasználása? A globalizáció és a digitalizáció hatására egyre több lehetősége nyílik a lakosságnak arra, hogy kedvező árfolyamon váltson világvalutákra, használjon kriptovalutákat vagy fektessen be egyéb eszközökbe. Erre az interneten is egyre több lehetőség nyílik, ezen kívül a FinTech vállalatok azok, akik kedvező szolgáltatásaikkal a lakosokat átterelik a kereskedelmi bankoktól a saját felületükre, ezzel is kimozdítva a valutát a hagyományos bankrendszerből.

A BigTech vállalatok is fenyegetik a kisebb országok valutáját, ugyanis a Facebook saját dollár alapú stablecoinja – a Diem – több milliárd felhasználót fog elérni. Ha csak azt nézzük, hogy ma Magyarországon több, mint 6 millió embernek van Facebookja és a lakosság 82,9%-a rendelkezik bankszámlával, akkor azt kapjuk, hogy ez a két szám nincs annyira távol egymástól, így a Facebook valódi fenyegetést jelent a forint (de szinte akármelyik másik valuta) pénzügyi szuverenitására.

Tehát egyrészről a könnyebben elérhető befektetési lehetőségek miatt csökkenhet egy ország valutájának felhasználása, másrészt a digitalizáció hatására létrejött egyszerűbb, gyorsabb vagy praktikusabb felhasználói felületeket használó mobil alkalmazások miatt is. Habár a CBDC bevezetése nem feltétlen teszi jobb befektetési eszközzé az adott valutát, az infrastrukturális változtatások népszerűbbé tehetik azt és versenyképes lehet más fizetőeszközökkel szemben. Egy centralizáltabb CBDC kivitelezése esetén a tranzakciók gyorsíthatóak, de már maga a tény, hogy a jegybank is próbálja tartani a lépést a digitalizációval pozitív színben tünteti fel az adott valutát.

A már említett Diem egy azon privát stablecoinok egyike, ami kockázatot jelenthet a jövőben (hasonló veszélyekkel fenyegetnek az egyéb blokkláncon futó stabilcoinok, többek között a Tether nevű kriptovaluta). A Diem – jelen elképzelés szerint – egy blokkláncon futó kriptovaluta lenne, aminek értékét a mögötte lévő dollár fedezet adná. Egy ilyen fizetőeszköz létrejötte több milliárd embert értintene és feltehetően borzasztóan nagy forgalom kerülne át a hagyományos bankrendszerből a Diem rendszerébe. Ez nem csak a Facebookot használó országok valutáját, de a bankrendszerüket is veszélyezteti.

Röviden arról, hogy a Facebooknak miért lehet jó a Diem bevezetése: Minden egyes kibocsátott Diem mögött 1 dollár fedezet lesz. Ezt a felhasználók fogják “lekötni”, amikor kvázi megvásárolnak egy Diem-et. Tehát az eddig forgásban lévő egy dollár helyett most egy Diem fog forogni a gazdaságban, a dollár a Facebook számláján fog csücsülni. Mivel a Facebook rendelkezik a Diem kibocsátási jogával, neki plusz egy Diem-et létrehozni megközelítőleg nulla plusz költség, azt is mondhatnám zérus határköltséggel termel.

A bankszámlán lévő dollárokat azonban nem fogja a Facebook csak úgy kihasználatlanul hevertetni. Ennyi pénzzel hatalmas bevételt lehet generálni, persze amennyiben közel kockázat mentesen szeretné ezt tenni a Facebook, akkor csak alacsony kamatú megbízható kötvényekbe fektethet, de ezeket ők is tudják:

Each single-currency stablecoin will be supported by a Reserve of cash or cash-equivalents and very short-term government securities denominated in that currency and issued by the home country of that currency
DIEM: Economics and the Reserve

A kereskedelmi bankoknak két fő csoportból származik bevétele, a kamat- és jutalékbevételekből, amik megoszlása megközelítőleg fele-fele arányban oszlik meg.[2] Amennyiben a tranzakciók jelentős része átvándorolna a Diem hálózatára, úgy a kereskedelmi banki szektornak is jelentősen csökkene a bevétele. Nem beszélve a FinTech vállalatokról, akik modern hitelezési szolgáltatásukkal tudják elvonzzani a kereskedelmi bankok ügyfeleit. Ez hosszú távon egyes bankok bezárásához vagy a jutalékdíjak megemelkedéséhez vezetne, hogy a kereskedelmi bankok kompenzálják a kieső bevételeket. A Diem amiatt is veszélyeztetné a valutákat, mert hatalmas tartalék gyűlne össze a Diemnél az egyes valutákból. Ezt – szuverenitási szempontból – egyik jegybank sem nézné jó szemmel.

Összefoglalva, a CBDC bevezetése fontos gazdasági szempont lehet a jövőben, hiszen nem csak az adott valuta szuverenitását segíti megőrizni, de gyorsabb és innovatívabb megoldásokat tud nyújtani a gazdasági problémákra.

[1] https://www.investopedia.com/government-stimulus-efforts-to-fight-the-covid-19-crisis-4799723

[2] Divéki Éva−Olasz Henrietta: A pénzforgalmi szolgáltatások árazása, MNB-Tanulmányok 101.

A mai banki rendszerben hol tudna a blokklánc a hatékonyságon fejleszteni és hogyan?

2022.01.21. / Gáll Péter / 0 Comments

A blokklánc-technológia egy olyan adatbázisrendszer, ahol az adatokat időközönként aggregálva egymás után fűzzük, így egymáshoz viszonyítva idősorrendben rögzítjük azokat. A blokklánc-technológia egyik leggyakoribb alkalmazási területe a szétosztott főkönyvi (DLT – distributed ledger technology) megoldás, ahol az adatokat különböző csomópontok őrzik és működésüket egy előre megírt programkód és konszenzus mechanizmus biztosítja.

Ezen technológia egyik legnagyobb előnye, hogy szétosztott adattárolása miatt nehezebben támadható külső felek által, így biztonságosabbá téve az egész rendszert. Az előbbi mondat nem feltétlen magától értetődő, sőt egy kiberbiztonsági szakértő – aki az MNB-nél dolgozik – azt mondta egy zárt előadáson, hogy a szétosztott főkönyv nem véd jobban a terheléses támadástól, amit a mai napig nem értek, de mivel ő szakértő, ezért arra kell következtetnem, hogy igaza van. Ettől függetlenül a DLT lehet biztonságosabb más szempontokból (single point of failure, visszamenőleges módosítás stb.). A csomópontok növelésével a biztonság is növekszik, a rendszer irányításához általában a csomópontok 34 vagy 51 százalékával kell rendelkeznünk – konszenzus mechanizmustól függően.

A blokklánc-technológia ezen tulajdonságából fakadóan alkalmazható lenne valójában minden olyan területen, ahol az adatok beérkezésének sorrendje és azok biztonsága, valamint megmásíthatatlansága elengedhetetlen. Emiatt kézenfekvő gondolat alkalmazni a blokklánc-technológiát bármilyen fizetési rendszer kialakításakor.

Ezen technológiát leginkább a kriptovalutáknál láthattuk, a banki rendszerben nincs nagy múltja a blokkláncnak, ami a későbbiekben megváltozhat a digitális jegybankpénzek megjelenésével. Egy újfajta technológiát alkalmazni a banki rendszerben akkor érdemes, amennyiben nyújt újdonságot a régi technológiához képest. A blokklánc-technológiával nagyrészt megvalósíthatóak azok, amikre a jelenlegi bankszektor képes és fordítva, azonban egyes tulajdonságok technológia specifikusak.

A blokklánchálózatok megjelenését követően létrejöttek a nagyobb mozgásteret adó programozható hálózatok, elsőként az Ethereum. A programozhatóság segítségével automatizálni tudjuk a folyamatokat, logikai döntéseket vihetünk a rendszerbe, lényegében bármilyen programot írhatunk. Ez egy újabb előny lehet a banki szektorban kezdve az automatikus rendszerektől, a monetáris politikán keresztül, a pszeudoanonim fizetőeszköz kialakításáig.

A jegybank monetáris tanácsa a havi üléseken hozza meg azon döntéseit, amivel a piacot szeretné szabályozni, terelni vagy befolyásolni. Ezek sokszor összetett és bonyolult kérdésekre adott válaszok, azonban a döntések meghozatalához felhasználják a legfrissebb statisztikai adatokat. Így, habár nehezen általánosíthatóak és előre meghatározhatóak a válaszok, azokat valamilyen szinten lehetséges automatizálni. Egy ilyen rendszer behozatala kockázatot jelenthet, hiszen egy hibásan megírt programkód rossz írányba viheti a gazdaságot, azonban az automatikus döntések folyamatos figyelése mellett manuális beavatkozásra is van lehetőség.

Az automatikus monetáris politika előnye lehet, hogy nincs szükség várakozásra, amennyiben a rendszer a statisztikai adatokból úgy látja változtatni kell valamin, akkor egyből életbe léphet a döntés. A gyorsabb reakciók megelőzhetnek piaci kudarcokat, így egy hatékonyabb gazdaságot létrehozva. A későbbiekben teret kaphat a monetáris politikában a machine learning, ami ugyan egy részről még több veszéllyel, más részről még több potenciállal rendelkezhet.

A hagyományos készpénz teljesen anonim és lekövethetetlen, ezzel ellentétben a digitális pénz útja lekövethető a jelenlegi banki rendszerben, legyen szó a kereskedelmi bankok által teremtett számlapénzről vagy a jövőben egy bizonyos kialakítású digitális jegybankpénzről. Az utóbbi kapcsán azonban nem feltétlen kell feltételeznünk, hogy teljesen transzparens és lekövethető lesz. A transzparencia előnyös lehet statisztikai, marketing vagy pénzmosás elleni védelem szempontjából, ehhez azonban bizalomra van szükség a lakosság felől, ugyanis vásárlásaikat és szokásaikat is megfigyelheti a banki rendszer. (Ez amúgy ma is történik.)

Ezen okokból felmerülhet a kérdés, hogy létezhet-e olyan, a lakosság privátszféráját tiszteletben tartó digitális jegybankpénz, aminek használatával rosszindulatú szereplők (terrorizmus finanszírozás, pénzmosás) nem élhetnek vissza. Egy ilyen pénz valahol a teljesen transzparens és az anonim közötti skálán mozog félúton, hiszen szükség van némi ügyfélazonosításra a bűncselekmények elkerülése érdekében, de nem szabad, hogy minden adat és tranzakció nyilvános legyen. Egy ilyen fizetőeszköz létrehozatalához a legalkalmasabb egy blokklánchálózat, ami a publikus kulcsú titkosítást, zero-knowledge proof[1] rendszert vagy egyéb kriptográfiát alkalmazva biztonságos felhasználást biztosít mind a lakosságnak, mind a jegybanknak.

Összegezve a fentieket, a blokklánc-technológia hatékonyságot növelhet a digitális jegybankpénz kialakításakor biztonság, automatizáció és transzparencia téren. Mindemellet képes a legtöbb funkciót betölteni, amit a banki rendszerek használnak napjainkban.

[1] Koe, Kurt M. Alonso, Sarang Noether (2020): Zero to Monero: Second Edition

Uniswap decentralizált tőzsde története és működése

2022.01.21. / Gáll Péter / 0 Comments

A Uniswap egy az Ethereum hálózatára építő, decentralizált tőzsde. Mindenki számára elérhető és cenzúramentes, a DeFi (decentralized finance) terület egyik fontos építőeleme. Működése teljesen decentralizált és automatikus az okosszerződéseknek köszönhetően.

A Uniswap decentralizált tőzsde létrejötte

Hayden Adams 2018 novemberében publikálta a Uniswap V1-et (1-es verzió). A liquidity pool-ok és automated market maker-ök működtette tőzsde más koncepcióval közelítette meg a decentralizált tőzsde fogalmát, mint az EtherDelta. Az EtherDelta szintén egy decentralizált tőzsde, ahol ERC-20-as tokenekkel kereskedhetünk a hagyományos tőzsdén megszokott módon. Általában a centralizált tőzsdéken ajánlati könyv (order book) szerint mennek végbe a cserék. A Uniswap megoldása jobban beleillet az Ethereum hálózatába, valamint egyszerűbb volt használni is.

Bármilyen ERC-20-as token bekerülhetett a tőzsdére a V1-nek köszönhetően. A felhasználók csatlakozhattak ETH-ERC20 liquidity pool-okba, ami után jutalékot kaptak a más felhasználók által fizetett kereskedési díjból (trading fee). Az 1-es verzió ugyan elérhető lesz mindörökre (ameddig az Ethereum hálózata létezik), azonban a nagy érdeklődés, illetve a Uniswap csapatának bővülése miatt megszületett a 2-es verzió is.

A V2 (2-es verzió) fő újdonsága, hogy közvetlenül cserélhetünk ERC-20-as tokeneket. Míg a V1-ben csak ETH-ERC20 liquidity pool-ok voltak, addig a V2-ben már ERC20-ERC20 pool-ok is vannak. Korábban, ha két ERC-20-as token piacán akartunk kereskedni, tegyük fel USDC-ből DAI-t szerettünk volna venni, akkor először ethert kellett vennünk USDC-ből, majd DAI-t ether-ből. Ezt megcsinálta nekünk automatikusan a Uniswap, a probléma ezzel annyi volt, hogy kétszer kellett kereskedési díjat fizetni, mivel kettő váltás volt.

További újdonságok a flash swap és az oracle szolgáltatások. Flash swap-ok segítségével arbitrázs lehetőségeket lehet kihasználni, hasonlóan a flash loan-okhoz. Ezek előnye, hogy nem kell nagy mennyiségű tőkével rendelkezni, sem fedezetet biztosítani, a kölcsönvett tőkét abban a blokkban visszafizetjük, amelyikben kölcsönkaptuk. A Uniswap oracle szolgáltatásának segítségével meghatározhatjuk a tokenek árát, decentralizált és manipuláció mentes módon.

A Uniswap (DeFi) működése

A Uniswap egy automatizált rendszer, “liquidity pool”-okkal, ami a likviditást biztosítja a rendszernek, illetve egy “automated market maker” nevezetű koncepcióval, ami meghatározza a tokenek árát. Liquidity provider-nek nevezzük azokat, akik a pool-okba pénzt küldenek, a pool valójában nem más, mint egy okosszerződés (egy olyan tárca az Ethereum hálózaton, ami programozható). Likviditás nyújtásért cserébe a felhasználók jutalomban részesülnek, amit a rendszer a kereskedési díjakból (trading fee) oszt ki.

A rendszer a “constant product formula” koncepción alapszik, ami annyit jelent, hogy a két token készletének szorzata állandó egy adott liquidity pool-ban. Ez egy fajta rendszer az “automated market maker” (AMM) csoporton belül, ami lehetővé teszi, hogy a kereskedők a liquidity pool ellenében kereskedjenek és ne más felhasználók ajánlatait böngésszék (ajánlati könyv), ahogyan az normálisan megszokott. Erre a korábban már említett probléma miatt van szükség, tehát a decentralizált modell gyors és egyszerű használatához.

Automated Market Maker részletek

Az AMM-eknek általában három résztvevője van:

kereskedők: Egy tokent cserélnek a másikra.
liquidity provider (LP): Hajlandóak likviditást biztosítani kereskedési díj fejében.
arbitrázs kereskedők: Egyensúlyban tartják az adott tőzsdén az árakat, hogy azok megfeleljenek a nagy világban fellelhető árakkal.

A Uniswap által használt AMM a következő egyenlőséget használja:

(R_α-Δ_α) X (R_β+(1+γ)Δ_β)=k

Ahol R_α és R_β a két token készlete, γ (gamma) a tranzakciós költség, Δ_α tokent kapott a kereskedő a Δ_β befizetése ellenében. Amennyiben a γ nulla, azaz nincs tranzakciós költség, az R_α*R_β szorzatnak állandónak kell lennie. Ezt sokszor egyszerűsítik úgy, hogy “x*y=k formula”. Mivel azonban a γ nem nulla, hanem a Uniswap esetében 0,3%, k valójában minden tranzakció után növekszik.

Legyen α valamilyen token, β pedig tokenizált dollár, R_α= 100, R_β= 200, ez meghatározza α-t (később még rátérünk), ami 2$. Tegyük fel 1$ értékben szeretnénk α tokent venni. A modellünk alapján, ha nincs tranzakciós költség, akkor:

100 X 200 = (100 – Δ_α) X (200 + 1)

Eszerint Δ_α = 0,49. A tranzakció után a liquidity pool-ban lévő tokenek értéke ugyanannyi. Azonban az α token ára emelkedik, mivel csökkent a pool-ban lévő készlete, így 2,02$-t ér. A liquidity pool-ban lévő tokenek értékét a készletük hányadosa határozza meg. Mivel az egyik tokenünk értéke mindig 1$ volt, a másik token értékét meghatározhatjuk a R_β/R_α képlettel. Amennyiben az egyik token ára nem fix, úgy csak az egymáshoz viszonyított árát tudjuk meghatározni.

Előnyök és hátrányok az AMM rendszerben

A hagyományos tőzsdéken ajánlatokat kell kiírni az ajánlati könyvbe, ezzel szemben a Uniswap-on egyetlen ár van, a jelenlegi árfolyam. Ez egyben előnye és hátránya is az AMM-nek, ugyanis így gyorsabb a kereskedés, azonban, ha más áron szeretnénk cserélni, akkor nem tudunk ajánlatot berakni az ajánlati könyvbe.

A modell, ami meghatározza a Uniswap-on egy token árát az teljesen automatikus. Egyre több az igény olyan oracle protokollokra, amik információt biztosítanak különböző kriptovaluták árairól. Erre tökéletes a Uniswap, hiszen bármikor megnézhetjük, milyen arányban vannak a tokenek a pool-okban, nehezen befolyásolható, így biztonságos és decentralizált.

A csúszásnak (slippage) nevezett kifejezés azt jelenti, hogy más áron cserélünk végeredményben, mint azt eredetileg elvártuk volna. Ennek oka, hogy megváltoznak a likviditási arányok egy adott pool-ban. Minél nagyobb értékű cserét hajtunk végre a különbség annál nagyobb. Akkor is probléma lehet a slippage-ből, ha nem elég nagy a pool likviditása.

Egy kissé bonyolult probléma az átmeneti veszteség (impermanent loss), ami a liquidity provider-eket érinti. Ez a jelenség akkor következik be, ha egy adott pool-ban erősen megváltozik a két token relatív értéke. Ekkor rosszabbul járhatunk, mintha az egyszerű HODL taktikát követnénk, a veszteség viszont csak átmeneti, hiszen, ha visszaáll a korábbi ár, akkor mi is a pénzünknél maradhatunk. Szerencsére a Uniswap modellje kis veszteséget okoz, ha nincs nagy ármozgás. Az alábbi ábra egy ETH/DAI pool-t hasonlít össze, azzal az esettel, ha szimplán ethert tartanánk a walletünkban. E szerint mindaddig jobban járunk a liquidity pool-lal, ameddig nem duplázódik vagy negyedelődik az ether árfolyama.

A Uniswap tokene a UNI

2020 szeptember 16-án a Uniswap bejelentette, hogy kibocsátja saját tokenjét a UNI-t. Ahelyett, hogy a hagyományos módon, ICO (Initial Coin Offering) segítségével juttatta volna a piacra, a Uniswap csapata máshogy döntött. Minden felhasználó, aki szeptember 1 előtt használta már a Uniswap-ot, 400 UNI tokenben részesült. A kibocsátást követő napokban a token ára 3 dollár körül mozgott, aki ekkor eladta a tokeneket, megközelítőleg 360.000 Ft-ot kapott, amennyiben a cikk írásakor tette mindezt 2,4 millió Ft-ot.

A UNI token szétosztása még több hírnevet hozott a Uniswap-nak, az új token gyorsan listázásra került több tőzsdén is, az ára 2021-re elérte az 5, februárra pedig a 20 dollárt is. Az óriási airdrop széles körben osztotta szét a tokeneket, több mint 50.000 ethereum címre küldtek a UNI készletből. A tokent birtoklók feladata, hogy részt vegyenek a Uniswap irányításában azzal, hogy javaslatokról döntenek. Ezzel a Uniswap csapata a decentralizáltságot kívánta növelni, valamint fenntartani és védeni a jelenlegi infrastruktúrát, amíg előkészítik és fejlesztik a V3-at.

Uniswap összefoglaló és a DeFi jövője

A Uniswap-nak mára több versenytársa is akad, legjelentősebbek ezek közül a Curve Finance és a SushiSwap, mind a három decentralizált tőzsdében több, mint 3 milliárd dollár van lekötve. A DeFi szektorban megtalálható decentralizált tőzsdékbe (DEX) a cikk irásakor több, mint 10 milliárd dollár értékű kriptovalutát fektettek a felhasználók. Ez egészen elképesztő, ahhoz képest, hogy 2020 közepén alig volt több, mint 100 millió dollár ez az összeg.

A nagy projektek sikere után sorra másolták a protokollok nyílt forráskódját a programozók, hogy hasonló szolgáltatást nyújtsanak, mint a befutott projektek. Ez részben káros volt, mivel a sok hibásan átírt programkód bugokhoz vezetett, sokan vesztették el pénzüket például a Yam finance miatt. Azonban a sok szereplő érdekelt abban, hogy innováljanak és jobb vagy más szolgáltatást nyújtsanak, mint versenytársaik.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi hype a DeFi körül jót tett a kripto piacnak, azonban nehezen tud továbbfejlődni mindaddig, míg az Ethereum nem áll át a PoS rendszerre. A jelenlegi gas költségek a Uniswap-on nehezen megfizethetőek a kisbefektetőknek. Ameddig az Ethereum hálózatot fejlesztik, addig teret nyerhet más okos hálózat is, például a Binance Smart Chain.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A kvantumszámítógépek hatása a blokkláncok titkosítására

2022.01.21. / Gáll Péter / 0 Comments

A blokkláncok titkosítása veszélyben lehet a kvantumszámítógépek megjelenésével, hiszen ezen technológia egyik alkalmazási területe a matematikai kriptográfia feltörése. Ugyan a technológia még új és kiforratlan, de a jövőben sok, eddig feltörhetetlennek hitt titkosítás kerülhet veszélybe.

A kvantumszámítógépek rövid története

A számítástechnika a XX. század második felében egyre nagyobb teret nyert. A fizikusok és feltalálók keresték az alkalmazási lehetőségeket és folyamatosan fejlesztették gépeiket. A mai számítógép alapjait Neumann János, magyar származású matematikus fektette le és publikálta 1946-ban. A kvantumszámítógép eredete 1980-ra tehető, amikor Paul Benioff azt javasolta, hogy a számításokra kvantummechanikát alkalmazzunk. Az ötlet kijelentése után több kutatóintézet és egyetem (többek között az Oxford is) nekiállt kidolgozni az elméleti hátteret.

2007-ben egy D-wave nevezetű startup vállalat kijelentette, hogy a kvantumszámítógépük képes megoldani egy Sodoku-t. A technológia tesztelésébe beszálltak a nagy vállalatok, a D-wave hardware-ét 2013-ban teszteli a Google és a NASA is. Majd nem is olyan rég, 2019-ben a Google kijelentette, hogy elérte a kvantumfölényt. Ez azt jelenti, hogy túlszárnyalták az általános számítógépek tudását. E szerint a kvantumszámítógép már képes megoldani olyan problémát, amit egy számítógép nem tud. Ebben az esetben a “nem tud” annyit jelentett a Google értelmezése szerint, hogy túlságosan sok időbe kerülne, tegyük fel 10 ezer évbe.

Miben különbözik a hagyományos számítógép a kvantumszámítógéptől? Nos, nem vagyok fizikus, ezért nem mennék bele a részletekbe (nem is tudnék), de alapelveit az interneten gyorsan felkutathatjuk. A hagyományos számítógépek kettes számrendszert használnak, minden számítás nullákból és egyesekből áll. Ezzel szemben a kvantumszámítógép kvantumbiteket használ, amik értéke 0, 1 vagy ezek bármilyen, úgynevezett kvantum-szuperpozíciója lehet, ami végtelen sok lehetőséget tartalmaz. Ezen kívül a kvantumszámítógép a számításokat egymással párhuzamosan hajtja végre.

Bitcoin (BTC) címek titkosítása

A Bitcoin tárcák létrehozásához a publikus kulcs titkosítást használja a rendszer. A privát kulcs a “jelszó” a tárcához, míg a publikus kulcson keresztül utalhatnak nekünk Bitcoint, azt nyugodtan megoszthatjuk a nagyvilággal. A titkosítás alapja egy olyan matematikai függvény, ami az egyik irányba könnyen kalkulálható (privát kulcsból könnyen generálható a publikus kulcs), másikba nagyon nehezen (publikus kulcsból nehezen tudjuk megmondani a privát kulcsot). Mindaddig, ameddig a privát kulcs nem kerül más kezébe, a tulaj biztonságban tudhatja a kriptovalutáit. Ezt azért merjük kijelenteni, mert a publikus kulcsból túlságosan sok idő visszafejteni a privát kulcsot (több emberöltő alatt). Legalábbis mindez igaz, ha a hagyományos számítógépek kapacitásával számolunk. 1994-ben egy matematikus – Peter Shor – publikált egy tanulmányt, amiben azt a kérdést fejtegette, hogyan tud feltörni egy kvantumszámítógép egy titkosítást.

Megjelenése óta voltak ráncfelvarrásai a Bitcoin rendszernek. Kezdetekben a publikus kulcs megfelelt a tárca címének, ezt logikusan “pay to public key”-nek hívják, röviden p2pk. A Bitcoin megjelenése után megannyian bányásztak és kapták fizetségüket p2pk címekre, és máig azon tárolják. Az ilyen típusú címmel több probléma is van. Nagyon sok karakterből áll, így könnyen félreüthetjük, valamint a blokkláncon sok helyet foglal, így a feldolgozása is hosszú időbe kerül. Nem beszélve a kvantumszámítógépről, ami Peter Shor algoritmusával visszafejti a publikus kulcsot, hogy megkapja a privát kulcsot.

Manapság a címeket úgy hozzák létre, hogy hashelik a publikus kulcsot. Ezzel egy rövidebb karaktersorozatot kapunk egy olyan egyirányú függvény segítségével, ami nagyon apró eséllyel generál két különböző karaktersorozatot ugyanarra a hash értékre. Ez esetben nem a publikus kulcsot osztjuk meg a nagyvilággal, hanem a hashelt változatát. Ennek a neve “pay to public key hash”, röviden p2pkh, amit 2010-ben vezettek be a hálózaton. Ez megannyi problémáját megoldja a p2pk rendszernek, hiszen a publikus kulcs is rejtve marad mindenki elől mindaddig, amíg a tulajdonos nem indít tranzakciót a tárcáról. Ugyanis ilyenkor megjelenik a publikus kulcs a blokkláncon. Így azok a p2pkh címek, amik nem indítottak még tranzakciót, védve vannak a kvantumszámítógépektől.

Megoldás a kvantumszámítógépek megjelenésére

Ugyan jelenleg még senkinek nincs a kezében egy olyan kvantumszámítógép, amivel feltörhetné az összes sebezhető Bitcoin tárcát, de valószínű, hogy belátható időn belül a nagyobb vállalatoknak lehet. Abban az esetben, ha valaki rendelkezne ilyen gépezettel, a tárcák egy része biztosan feltörhető lenne. Ezek a p2pk, illetve a már “használt” (indítottak róla tranzakciót) p2pkh alapú címek. A Deloitte-nak köszönhetően grafikonon ábrázolhatjuk a sebezhető Bitcoinok számát.

A megoldás egy potenciális jövőbeli veszélyre, ha olyan címen tároljuk a Bitcoinunkat, ami p2pkh alapú, valamint még nem küldtünk tranzakciót róla. A HD pénztárcák egy mesterkulcsból generálnak több privát kulcsot, így több címünk is lehet, ami növelheti a biztonságunkat.

Egy scenárióról még nem beszéltünk. Egy tranzakciót megközelítőleg 10 perc alatt dolgoz fel a hálózat. Ha egy olyan címről indítottuk a tranzakciót, ami p2pkh alapú, valamint még nem használt, akkor is a tranzakció indításakor a publikus kulcsunk felkerül a blokkláncra. Ha képes lenne egy kvantumszámítógép 10 percen belül feltörni egy publikus kulcsot, valamint elindítani egy új tranzakciót, amit saját maga kibányászik, akkor nincs menekvés, bármilyen tárca feltörhető lenne.

Zárógondolatok a kvantumszámítógépekről

Ne felejtsük el, hogy a Satoshi Nakamoto által 12 éve lefektetett alapoktól már azért jóval fejlettebb a Bitcoin hálózata, mint akkor volt. Gondoljunk csak a SegWit-re, Lightning Networkre. Vagyis látható, hogy ugyan szépen lassan, de a Bitcoin hálózatát is folyamatosan fejlesztik, ha pedig meg van a konszenzus a felhasználók részéről, akkor képes a Bitcoin programkódja is folyamatosan fejlődni. A kvantumszámítógépek potenciális térhódítása pedig egy olyan téma, amivel a legtöbb fejlesztő tisztában van. Így nagyon simán elképzelhető, hogy amikorra valóban “bevethető” kvantumszámítógépek lesznek, addigra a Bitcoin tovább fejlesztett hálózata simán hárítani fogja már ezt a problémát.

A fejlesztőknek észben kell tartaniuk a hosszútávú célokat, ugyanis ha nem fejlesztik a blokklánc titkosítási rendszerét, akkor a kvantumszámítógépek fenyegetni fogják a hálózat biztonságát a jövőben. Azok, akik fórumon is szeretnék megvitatni a kérdést másokkal, itt és itt megtehetik.

Felmerül a kérdés, hogy azok a veterán bányászok, akik elvesztették a privát kulcsukat egy p2pk alapú címhez, a jövőben visszaszerezhetik-e elveszettnek hitt Bitcoinjaikat. Ha egy nagyobb vállalat, mint a Google rendelkezne az erőforrásokkal, valamint hajlandó lenne segíteni ezeken a bányászokon, akkor megmenthető lenne sok ezer Bitcoin. A bányászoknak persze valahogyan bizonyítania kellene, hogy valóban őket illeti meg az adott tárca, de ez már egy másik probléma.

Addig is, aki a legnagyobb biztonságban szeretné tudni a pénzét, használjon p2pkh alapú címeket, ne küldjön róla tranzakciót, és legyen a tárca teljesen offline (“cold storage“).

Egy blokklánc szakértő korábban így vélekedett a témáról

A kifejezetten a kvantumszámítógépek ellenállására kifejlesztett képességek fejlesztése és megvalósítása kulcsfontosságú lesz a blokkláncok jövője és a túlélésük szempontjából. A Blockchain támogatóinak és fejlesztőinek ezért szorosan figyelemmel kell kísérniük a szabványosítási folyamatokat. Ez mellett fel kell készülniük az eredmények integrálására a meglévő és a jövőbeli blockchain projektekbe.

Nem kérdés, hogy jönni fognak a kvantumszámítógépek és az se, hogy nagy hatásuk lesz a jelenlegi technológiai világra. Ahogyan a többi technológiai ágazatnak, a blokkláncnak is fel kell készülnie erre!

De azok, akik úgy vélik, hogy annak egyszerű létezése a blokklánc halálát képezi, nem veszik figyelembe, hogy a blokklánc is növekszik és fejlődik a kvantumszámítás mellett. Rengeteget lehet tenni annak érdekében, hogy a blokkláncok dinamikusabbak és robusztusabbak legyenek. Ha ezeket megtesszük, akkor pedig nekünk semmi esetre sem kell aggódnunk a kvantum-fölény miatt.

Ez a cikk a Cryptofalkán is megjelent.

Blokklánc hidak: A hálózatok közötti átjárhatóság eszközei

2022.01.20. / Gáll Péter / 1 Comment

A blokkláncok között hidak (bridge) segítségével tudunk közlekedni, amik különböző módszerekkel viszik át a tokeneket egyik blokkláncról a másikra. Ezen eszközök célja, hogy szélesebb körben legyenek alkalmazhatóak egyes kriptovaluták, valamint, hogy a túlterhelt hálózatokról szabadon vándoroljon a forgalom.

A blokkláncok közötti átjárhatósági probléma

A legtöbb blokklánchálózatnak saját zárt rendszere van, saját szabályokkal és konszenzus mechanizmussal. Az azonos szoftvert futtató csomópontok természetesen tökéletesen kommunikálnak egymással. Azonban a más blokkláncokkal való kommunikáció problémát jelenthet, nem beszélve az okoshálózatokról, ahol a programozási nyelv is különbözhet.

Előfordulhat, hogy valamilyen okból kifolyólag fontos, hogy két, egymástól független hálózat kapcsolatba lépjen. Ennek oka valamilyen adatátvitel, ami legtöbbször a tokenek vándorlása egyik blokkláncról a másikra. Ezen kívül lehet szó egyéb információról is, mint például egy token értéke vagy előfordulhat, hogy programkódot, esetleg egy okosszerződés eredményeit kell továbbítani.

Egy adott okoshálózaton futó applikációnak érdeke, hogy minél többen használják, valamint ilyenek a különböző tokenek is, amiknek előnyösebb, ha nem csak egy blokklánchálózatra vannak korlátozva. Ezen probléma megoldására fejlesztik a különböző hidakat – angolul bridge-eket – , amik különböző módszerekkel juttatják el az adatokat egyik hálózatról a másikra.

Blockchain bridge

A bridge-ek megjelenésével újabb lehetőségek nyíltak a kriptovaluta felhasználók felé. Ilyen például a bitcoin okoshálózaton való megjelenése, ami fontos, mivel a Bitcoin hálózaton nem tudunk olyan szabadon okosszerződéseket írni, mint az Ethereum, Binance Smart Chain vagy egyéb okoshálózatokon. Így a bitcoin is részt vehet a különböző lending és yield farming szolgáltatásokban.

A bridge-ek használata kifejezetten előnyös volt akkor, amikor 2020 nyarán berobbant a DeFi szektor és az Ethereum hálózata annyira túlterhelt lett, hogy a gas árak sokszorosukra növekedtek. Ekkor vált közkedveltté a Binance Smart Chain, ami egy centralizáltabb megoldással próbálta megoldani a magas gas árakat.

A bridge-ek sorra jelennek meg, hogy minden token minden hálózaton elérhető legyen, emiatt a választék is meglehetősen széles. A továbbiakban bemutatom a leggyakoribb módszereket a bridge-ek létrehozására és megnézünk pár konkrét példát is.

Bridge-ek működése

A bridge-eket két fő típusra oszthatjuk, a centralizáltabb és a decentraliztálabb megoldásokra. A módszer azonban a legtöbb esetben közös, sokan úgy képzelik el a bridge-ek működését, hogy valóban átviszik a tokent egyik hálózatról a másikra, azonban ez nem igaz. Ami valójában történik ilyenkor az egy “lock & mint” (vagy “burn & mint”) folyamat, az egyik blokkláncon lekötésre kerül a token, a másikon létrehoznak egyet. Majd a visszaváltáskor elégetik a korábban létrehozott tokent és az eredetit a másik hálózaton pedig felszabadítják.

A centralizált bridge úgy működik, hogy egy megbízott külső fél végzi el a feladatokat. Ily módon jön létre többek között a wBTC, ahol a megbízott fél a BitGo. Ez esetben a BTC-t átutaljuk egy előre megadott címre és ezzel egyidőben azonos mennyiségű wBTC keletkezik az Ethereum láncon. Ezt a tokent már használhatjuk a Uniswap-on, Aave-n, Compound-on és egyéb DApp-okon. A wBTC az egyik legtöbbet használt bitcoin az Ethereum hálózaton, emiatt páran – köztük Vitalik Buterin is – kifejezték aggodalmaikat, hogy egy decentralizált pénzügyeket célzó rendszerben nem kellene ennyi centralizált tokennek lennie.

I continue to be worried about the fact that these wrapped BTC bridges are trusted…..

I hope that they can all *at least* move to a decently sized multisig
— vitalik.eth (@VitalikButerin) August 17, 2020

A decentralizált verzióban a folyamatokat valahogyan úgy kell megoldani, hogy ne legyen szükség olyan külső félre, aki ha teheti tud csalni. Így okosszerződések és decentralizált hálózatok segítségével lehet csak megoldani ezt a feladatot. Ezen bridge-ek egy külön – erre létrehozott – hálózattal működnek, validátorokkal és bányászokkal, ahol minden csomópont ösztönözve van arra, hogy betartsák a szabályokat. Itt a matematikára és a konszenzus mechanizmusra hagyatkozva bízhatunk abban, hogy a folyamat valóban decentralizált és biztonságos. Ilyen szolgáltatást nyújt többek között a RenVM, ahol nem csak BTC-t, de egyéb kriptovalutálat is küldhetünk különböző okoshálózatokra.

Összefoglaló a bridge-ekről

Összességében megannyi bridge közül választhatunk, amennyiben tokeneket mozgatnánk hálózatok között. Ez amiatt van, mert a blokklánchálózatok fejlesztői szívesen készítik el saját bridge-üket, hogy az ő hálózatuk is elérhető legyen. Végülis valahogyan kell értéket vinni a különböző okoshálózatokra is, ezt pedig a bridge-ek tudják leginkább befolyásolni.

Példa kedvéért ott van a Binance Bridge, ahol megannyi féle tokent (leginkább ERC-20 és TRC-20) vihetünk át az Ethereumról és egyéb hálózatokról a Binance Smart Chainre jutalék nélkül. Ez egy kedvező ajánlat a felhasználóknak, de a Binance-nek is, mivel így még többen fogják használni az ő hálózatukat, ami a BNB tokenük értékét is növelheti.

Tehát most már láthatjuk, hogy a bridge-ek nem univerzálisan jók mindenre. A bridge-ek leginkább egy adott feladatra készültek, legyen az BTC mozgatása az Ethereum hálózatra, ERC-20 tokenek mozgatása BSC-re vagy akár egyéb adatok átvitele egyik hálózatról a másikra. Bridge-ek használata előtt fontos, hogy tájékozódjunk arról, megbízható-e a szolgáltatás, nehogy becsapás áldozatai legyünk és a lekötött tokenekért ne kapjunk semmit se.

Ez a cikk a Cryptofalka honlapján is megjelent.

Mi az a Defi? Történeti összefoglaló és a szektor jövője

2022.01.16. / Gáll Péter / 0 Comments

2020-ban nagyot robbantak a DeFi projektek. Hogyan jöhetett ez létre? Milyen utat jártak be a projektek, mi várható a jövőben? A Decentralized Finance lényege, hogy elérhetőek legyenek az alapvetően bank nyújtotta pénzügyi szolgáltatások a kriptovaluták világában is, decentralizált módon.

Mi is az a Decentralized Finance (DeFi)?

Bizonyos értelemben a Bitcoin is betudható egy DeFi projektnek. A 2008-as világválságra adott választ Satoshi Nakamoto, amikor publikálta a Bitcoin-ról szóló White paper-t. A célja ezzel az volt, hogy ne legyen központilag szabályozva a pénzügyi rendszer, hanem egy decentralizált, nyílt forráskódú program segítségével újraértelmezzük annak működését. A decentralizáció annyit jelent, hogy nincs egy központi irányító (bank / állam / CEO), hanem a közösség együttesen dönti el a lényegi kérdéseket.

Ma a DeFi alatt inkább az okosszerződések adta lehetőségeket értjük. Ezek közé tartozik a betét lekötés és hitel felvétel kamatok mellett, a biztosítások kötése, a yield farming vagy a decentralizált tőzsdék, ez a lista igazából hónapról-hónapra bővül.

A DeFi alapozói: Bitcoin és Ethereum

A Bitcoin megjelenésével elérhetővé vált a globális pénzküldés oly módon, hogy egyetlen központi szervezetnek, vállalatnak vagy kormánynak sem volt beleszólása a pénz mozgásába, tulajdonságaiba. Erre korábban nem volt lehetőség, ez volt az első decentralizált digitális fizetési lehetőség.

A programozóknak felnyitotta a szemét az új technológia (részenként nem volt új, viszont összességében ilyen módon még nem használták), elkezdtek eljátszani a gondolattal, mire lehetne ezt még használni. A Bitcoinból eredő lehetőségek viszont korlátozottak voltak, a programkód egyszerűségéből fakadóan.

A Bitcoin nagy rajongója volt Vitalik Buterin, aki később megalkotta az Ethereumot 2015-ben. Ez még több programozót vonzott, hiszen sokan láttak benne potenciált. Az új hálózat programozható volt, létrejöttek az okos szerződések (smart contract) és a decentralizált applikációk (DApps). A DApp-ok lényegében az Ethereum hálózatára épülnek, okos szerződésekből állnak és van egy webes felhasználói felületük.

A Decentralized Finance kezdete: Maker és EtherDelta

Az egyik legelső DeFi projekt a Maker 2014-ben indult, aminek célja egy decentralizált stabil coin létrehozása volt. 2017-ben létrejött a DAI stabil coin, amit csak ether-ért lehetett megvásárolni. 2019-ben jött az innováció és megjelent a Multi-Collateral Dai, aminek fedezetét már nem csak az ether határozta meg.

A másik érdekes projekt, amit ma már kevesen ismernek az az EtherDelta decentralizált tőzsdéje. Ez a platform az Ethereum hálózatára épült, az ajánlati könyvet böngészve (order-book) bárki adhatott el és vehetett ERC20 tokeneket. A projekt nagy sikernek örvendett, főleg a 2017-es ICO időszakban. A tőzsdét később meghekkelték, így megannyi felhasználó veszítette el a pénzét. Ráadásként 2018-ban az oldal üzemeltetőjét az SEC beperelte, amiért egy szabályozatlan értékpapír tőzsdét működtetett. Ezek együttese hamar véget vetett a decentralizált EtherDelta ötletének.

Az újragondolt decentralizált tőzsde: Uniswap

A Uniswap készítője – Hayden Adams – 2018 végén publikálta az Ethereum-ra épült projektet. Az EtherDeltától eltérően a Uniswap-on nincs ajánlati könyv, helyette liquidity pool-ok és automated market maker-ek (AMM) segítségével lehet coinokat cserélni (swap). A liquidity pool-ok számos decentralizált tőzsde (DEX) alapját képezik. A liquidity provider-eknek (LP) hívott felhasználók adott két coin piacának megteremtése érdekében likviditást (pénzt) helyeznek el a pool-ban mind a két coinból. A tőke biztosításáért cserébe a tranzakciós díjak egy részét megkapják. A liquidity pool-ok valójában okos szerződések, a liquidity provider-ek azok a felhasználók, akik tőkét helyeznek el a rendszerben.

Az ajánlati könyvet képzelhetjük úgy, mint egy peer-to-peer protokoll, azaz a felhasználók egymással kötnek üzletet. Informatikában a peer-to-peer annyit jelent, hogy a hálózat végpontjai közvetlenül egymással kommunikálnak. Az automated market maker-ek használata másképp működik. Gondolhatunk úgy erre, mint egy peer-to-contract ügyletre. Ha úgy tetszik, a felhasználó egy robottal lép kapcsolatba. Az árat nem a felhasználók határozzák meg, hanem az adott AMM.

A 2020-as nyár egyik nagy eseménye volt, hogy a Uniswap létrehozta saját tokenjét a UNI-t. Az összes korábbi felhasználó airdrop-ban részesült, azaz megjelent a számlájukon körülbelül 1000$ értékű UNI token.

2020 a DeFi éve

2020 májusban a Compound elindította a liquidity mining programját, aminek keretei között COMP tokeneket kaphattak a résztvevők. A DeFi felhasználók jutalmat kaptak COMP token formájában azután, hogy hitelt vettek fel vagy tőkét biztosítottak hitelezésre. A növekvő kereslet és forgalom nagyobb kamatokat eredményezett, a liquidity mining teret nyitott az újabb projekteknek és a yield farmingnak.

Eljött az idő, hogy a sok lehetőség közül nehezen lehetett választani, ha meg sikerült kifogni a legjobb ajánlatot, pár nap múlva már egy másik projekt jobban teljesített, érdemesebb volt váltani. Ennek hatására jött létre a Yearn Finance, ami egy olyan protokoll, ami automatikusan kihasználja a legjobb lehetőségeket és megkeresi a legnagyobb kamatokat a különböző projektek között. Andre Cronje – a Yearn Finance készítője – annak érdekében, hogy a protokollját még inkább decentralizálja (a DeFi piachoz hűen) kibocsátott egy tokent, a YFI-t a felhasználóknak, hogy ezzel irányítsák a protokoll jövőjét. A kezdetben 6$ értékű token 2 hónap alatt elérte a 30.000$-t.

Ezt követően megannyi projekt indult, hasonló elképzeléssel, mint például a YAM, ami egy nap után kritikus bugba futott, az emberek bizalmát elveszítette így a projekt. Ezt egy elég bizarr eseménysor követte, megjelentek a különböző ételekről elnevezett projektek, jött a SushiSwap, ami a Uniswaptól próbálta elcsábítani a tőkéseket, de volt Pasta, Burger, Spaghetti, Kimchi, HotDog és megannyi érdekesség. Ezt a részét a DeFi-nak az internet food finance-nek nevezi. Ezen projektek többsége pár nap alatt tönkrement.

A Uniswap havi volumene az áprilisi 169 millió dollárról 15 milliárd dollárra nőtt szeptemberig. Ugyanezen időszak alatt a DeFi projektekben lekötött pénzösszeg 800 millió dollárról 10 milliárd dollárra ugrott.

A DeFi jelene és jövője

Az óriási nyári hype után a téli szezonra a kedélyek lenyugodtak, a parabolikus növekedés megszűnt. A projektek által ígért több száz százalékos évi kamat hosszú távon nem volt fenntartható. A kisebb DeFi projektek visszahúzódtak, azonban a nagyobb protokollok maradtak. A DeFi projektekben lekötött pénzösszeg és a Uniswap volumene folytatták növekvő trendjüket.

Jelenleg 3 milliárd dollár likviditást biztosítanak a Uniswap decentralizált tőzsdéjén, valamint sokszor a napi 1 milliárd dollárt is meghaladja már a forgalom. Vagyis azt lehet mondani, hogy a korábbi fellángolás hihetetlenül hamar, egy óriási új piaci szegmensé nőtte ki magát.

A DeFi szektor piaci kapitalizációja jelenleg valahol 25 milliárd dollárnál jár, melyet napi forgalomban és kapitalizációban is a Uniswap vezet még. (Erősen a nyakán az AAVE projektével)

A DeFi jövője sok érdekességet tartogat. Az innováció gyorsan terjed, a programozók nap, mint nap keresik a lehetőségeket, fejlesztik a szoftverüket. Az Ethereum 2.0 is pozitív hatással lesz a piacra, gyorsabb, olcsóbb hálózat mellett még több lehetőség bontakozik ki.

Hosszútávon a DeFi felveheti a versenyt a banki szektorral, a probléma a technológia bonyolultságában rejlik még. Széles felhasználói réteget ezen ok miatt nem tud elérni, valamint a piac szabályozatlansága is közrejátszik. Azonban azt elnézve, hogy a 2020-as év alatt mennyi minden történt ezen a téren, mindenképpen érdemes követni az eseményeket 2021-ben is.

Ez a cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A cikk elkészítésében sok segítségre leltem a Finematics.com weboldalon.

Szociális buborékok és kizökkenési esélyek

2022.01.16. / Gáll Péter / 0 Comments

Mindenkinek megvan a saját buborékja, vannak, akik tudnak róla, vannak, akiket nem érdekel, a buborékon kívülre kiszagolhatunk, bővíthetjük azt, de mindig lesz tér a hártyán kívül. Mi valójában a buborék? Egy saját világ, egy norma, amit legtöbben nem, vagy csak nehezen kérdőjelezünk meg, mert rossz érzéssel tölthet el bennünket vagy esetleg tudjuk (~ véljük), hogy ez a helyes szubjektíve. Egy-egy vándorlásunk alkalmával könnyen eljuthatunk a buborék széléhez, ahonnan visszapattanunk a túloldalt látván, ez a kognitív disszonancia.

A buborék az, amiben felnövünk és szocializálódunk, amit tanulunk, látunk vagy hallunk, a buborék a mindennapi életünk, szokásaink és hagyományunk. Talán azt is fontos megállapítani, hogy mi nem a buborék. Röviden, minden, amit nem tudunk és nem tapasztalunk. A buborékot leginkább tágan értelmezhetjük, mint egy óriási teret, ami tartalmazza a világnézetünket, szokásainkat, hagyományainkat, ami meghatároz minket és ami leírja hogyan gondolkodunk.

A hártya lehet transzparens, hiszen arról tudunk, hogy léteznek más életvitelt követő emberek, de honnan tudnánk, hogy ők hogyan gondolkodnak a világról. Tudatosan lehet a buborékot fújni, a hártya vastagságán csillapítani és átláthatóságán javítani, ezek ellentettjét azonban aligha, a korábbi állapotokat ilyen szempontból tranziens állapotoknak tekinthetjük, amiken életünk folyamán átesünk, de sosem térünk vissza, ami nem egyenlő az állapot elvesztésével, sokkal inkább gondolhatunk úgy, hogy ráépítünk erre az állapotra és bővítjük a buborékunk.

Remélem mondanom sem kell, hogy szubjektív véleményformálás révén ez az írás is egy buborék belsejéből született. Azonban az egyik legjobb módszer arra, hogy megpróbáljunk elvonatkoztatni a buborékunktól az, hogy ha kérdéseket teszünk fel magunknak, például: Miért nehéz a buborékot észrevenni? Ezzel persze feltételezem, hogy a társadalom döntő többsége nem veszi észre a buborékot. De vajon mi a legevidensebb társadalmi buborék jelenség. Én úgy gondolom, hogy a politika az egyik legnagyobb probléma, ami súlyos buborékszindrómába taszít embereket azzal, hogy ködösíti a hártyát, mindezt önös célból. Így kialakulhatnak olyan helyzetek, mint ami Magyarországon is megfigyelhető, hogy a kormány megpróbálja hazugságban tartani az embereket. Van, akit sikerül, van, akit nem, de a nap végén mégis ott tartunk, hogy több millió ember vagy nem tudja vagy nem érti jelentőségét vagy nem érdekli, hogy mit csinál a kormány. Az első kettő betudható a buborék effektusnak, amit a propaganda gépezet tart karban, a harmadikon sokat gondolkodtam, de úgy vélem azt is a buborék határozza meg, ami azonban teljesen független a propaganda gépezettől. Nyílt kérdésként még idefűzném azt is, hogy vajon különböző emberek buborékának egyre nagyobb metszete, ne adj isten tökéletes egyezése (persze utóbbit csak filozófiailag vizsgálhatjuk) azonos véleményre vezet-e emberek között vagy ennél sokkal több kell a konszenzushoz.

Nem célom politikailag túlfűteni ezt az írást, úgyhogy tovább is lépnék más példákra, amik valamelyest kicsit pontosítják, mit is értek buborék alatt. Meglehet úgy tűnik, a buborék egy tudásközpont, azonban az én definícióm szerint annál sokkal több. A buborék meghatározza az ember énjét, gondolkozását, hozzáállását és mindennapi érzéseit. Mit gondol a barátságról az, akinek nincsenek barátai, aki minden nap más barátjával van, vagy éppen az, akinek szűk baráti köre van? … Ez azt jelenti, hogy egy barátság nem mindig kölcsönös. Mit gondol a halálról a vallásos és ateista? Mit gondol a munkáról a földműves és a közgazdász? Mit gondol az életről a filozófus és a cukrász? Tehát a buborék több, mint tudás, amit csak megtanulok vagy elolvasok. A buborék többek közt meghatározza az egyén értékeit és érzelmeit is.

A minap kicsit haladtam az egyik kiszemelt könyvemmel, ahol olyasmit olvastam, amire úgy éreztem a jelenlegi írásom egészen jól reflektál. Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében azt írja:

Ha a külső események nem tudatosulnak bennünk, akkor számunkra nem is léteznek, ezért a tudat a szubjektíven megtapasztalt valóságnak felel meg. Noha minden, amit látunk, hallunk, érzünk vagy ízlelünk, minden, amire emlékszünk, belekerülhet a tudatunkba, valójában sokkal több tapasztalat marad ki, mint ami végül belekerül. A tudatunk tükör, amely visszatükrözi azt, amit az érzékeink közölnek vele arról, mi történik a testünkön kívül és a saját idegrendszerünkben – olyan tükör, amely tevékenyen válogat a benyomások között és aktívan alakít az élményeinken, saját képére formálva őket. Az az érzés- és gondolkodásmód, amely a tudatunk működésének eredményeképp létrejön, az életünk: annak összegzése, amit születésünktől a halálunkig hallunk, látunk, érzünk, reméltünk és elszenvedtünk. Noha elhisszük, hogy bizonyos “dolgok” léteznek a tudatunktól függetlenül is, csak arra van közvetlen bizonyítékunk, ami a tudatunkban megtalálja helyét.
Csíkszentmihályi mihály (1934-2021)

Buborékelméletem felállításával néha vannak összeférhetetlenségek, amik úgy gondolom orvosolhatóak további pontosításokkal és alelméletekkel. Ilyen a belbuborék, amit amiatt kell definiálnunk, mert bizonyos viselkedési jelenségek úgy hatnak, mintha ideiglenesen beszűkülne a saját buborékunk, azonban ez szöges ellentétben van azzal, ahogy definiáltuk a buborék működését. Azt állítom, hogy az ilyen esetek valójában csak egy belbuborékot hoznak létre, amik átmenetileg lezárják eredeti buborékunk egy részét, amit nem elveszítünk, csupán figyelmen kívül hagyunk. Ilyennek gondolom jellemzően a mentálisan nehezebb időszakokat, amik hosszabb távon eredményeznek belbuborékot. Mindemellett rövidebb élettartamú belbuborékok is léteznek, ilyen lehet a vakáció vagy egy filmnézés is, amikor egy időre teljesen elzárhatjuk (tudatosan vagy véletlenül) buborékunk egy részét magunk elől.

Az első bekezdést már azzal indítom, hogy saját buborékunkkal szembesülve rossz érzés tölthet el bennünket. De miért? A buborékunk valamelyest a saját életünk, ami rajtunk kívül eső adottságokból és életünk alatt meghozott döntéseink eredményeképp épült fel. Egy élete van mindenkinek, így olykor visszatekinteni arra, hogy milyen döntést hoztunk és az milyen eredményre vezetett ilyesztő lehet. Eljátszva a gondolattal, hogy „ez másképp” is alakulhatott volna nem egyszerű, még akkor is, ha rajtunk kívül eső okokból terelődünk más irányba. Ezen gondolatok elűzésére írtam metaforaként a hártyáról való visszapattanást, amikor próbálunk visszaténferegni a buborék közepére, ahonnan a leghomályosabban látjuk, mi van a hártya túloldalán és kényelmesen vegetálhatunk a komfortzónánkban. Ez az elutasítás a kognitív disszonancia, amit nehéz levetkőzni még akkor is, ha tudatosan teszünk ellene. Persze nem mindenki viselkedik ugyanúgy, egyesek ambíciójuknak is tekinthetik a buborékuk tágítását, amit többek között a tanulásba, munkába vagy a hobbiba való belemerüléssel érnek el. Mi dönti el, hogy melyik opciót választjuk? Ignorálva visszapattanunk vagy ambíciódúsan bővítünk? Ezen mondat talán elárulja, hogy miként vélekedem a két lehetőségről. Ezek ellenére fenn szeretném tartani annak esélyét, hogy nincs eredendően rossz vagy jó döntés ezzel kapcsolatban. Feltehetjük, hogy egy idő után megtalálható a kényelmes és társadalmilag is hasznos buborék, amin változtatni nem szeretne az egyén. Utóbbi jelzőt a „kényelmes” szó után, mint spontán reflexből írtam le és csak utólag adtam neki értelmet, hiszen kényelmes buboréknak nevezhetjük akár egy rabló ember buborékját is.

Itt van a megfelelő pillanat, hogy rátérjek a téma tárgyalásában a másik legfontosabb kérdésre. Hogyan tudunk kizökkenni a buborékból, és egyáltalán, mi maga a kizökkenés? Kizökkenés nem lehet az, hogy kilépünk a buborékból, hiszen minket határoz meg a buborék. A kizökkenés sokkal inkább az, amikor a buborékunk drasztikusan megnő vagy amikor kipukkan egy belbuborék. Amikor azt érezzük, hogy a gondolkodásunk új vagy rég nem látott pályára állt. Ilyen kizökkenést eredményezhet egy hirtelen sokk (információs, fizikai, stb.), amit tágan és nem feltétlen negatívan értelmezünk. Ugyanakkor egyén válogathatja, hogy milyen intenzív sokkra reagál a buborékja.

Úgy gondolom ezer felől lehetne még megközelíteni a feltett kérdéseket, illetve legalább ennyi újabb kérdést lehetne feltenni, de minél inkább részletezem az általam kreált (értsd: nem vagyok tisztában azzal, ilyen elmélet létezik-e már) buborékelméletet, annál inkább úgy érzem szubjektivizálom a már így is erősen biased véleményemet, így e pár bekezdést itt ennyiben lezárom, majd a későbbiekben még esély lehet folytatásra, meglátjuk.

Így működnek a Governance tokenek a DeFi-ben

2022.01.16. / Gáll Péter / 0 Comments

Manapság a legtöbb DeFi projektnek van governance tokene. Ezek segítségével részt vehetünk egy projekt életében és irányításában, miközben akár jutalmakban is részesülhetünk.

Governance tokenek működése és funkciója

A governance tokenek olyan kriptovaluták, amik tulajdonlásával részt vehetünk a blokkláncra épített projektek irányításában. Ezen tokenek sokszor más és más kiváltságot biztosítanak tulajdonosuknak, amiket kezdetben a projekt készítői határoznak meg. A governance tokenek bírhatnak szavazóerővel, feljogosíthatnak szavazások indítványozására vagy a projekt által generált profit egy részére.

Ezek alapján kísérteties a hasonlóság a governance tokenek és a részvények között. A részvények osztalékot fizetnek, valamint legtöbbször szavazati joggal is bírnak, mi hát a különbség a kettő között? A szavazati joggal ellátott részvényesek a közgyűlésen szavazhatnak a vállalatot érintő kiemelt jelentőséggel bíró kérdésekben. A közgyűlés tanácsokat hozhat létre, igazgatókat jelölhet ki, akik a napi kérdésekben döntési joggal bírnak. Tehát a részvényeseknek csak közvetetten van befolyása a napi ügyekbe, azokat szakértők végzik, ez a struktúra biztosítja a vállalat hatékony működését.

A DeFi projektek a decentralizációt helyezik előtérbe, így kerülik az olyan helyzeteket, amikor egyetlen entitás vagy individuum kezében összpontosul a hatalom. Emiatt egy kellően decentralizált DeFi projekt nem vihet végbe nagyvolumenű változtatást a közösség jóváhagyása nélkül. Sokszor a kisebb részleteken is múlik, hogy hosszútávon sikeres lesz-e egy projekt, így ezekre is kellő figyelem kell, hogy háruljon. A kamatok, a fedezet és a díjak nagyságának megszabása is múlhat a közösségen, így előfordulhat, hogy ezt is a governance token birtokosok határozzák meg.

A blokklánc-technológia és az okosszerződések révén létrejött egy új fogalom, amit decentralizált autonóm szervezetnek (DAO) nevezünk. Ezen szervezetek lényege, hogy egy olyan közösséget hozzanak létre, ami függetlenül működik minden entitástól. A döntéshozatal nem egy kézben összpontosul és minden teljesen transzparensen nyomonkövethető. A DAO-kkal közösségi döntéseket hozhatunk, ezt szeretnék elérni a DeFi projektek a governance tokenekkel.

Governance tokenek előnyei és hátrányai

A governance tokenek kibocsátását a DeFi projektek nem csak a decentralizált irányítás érdekében teszik, más érdekek is fűződnek ehhez. A tokenek egy részét – jellemzően nem több, mint pár tíz százalékot – a projekt készítői megtartják maguknak, ezt a white paper-ben szokás részletezni. Így a projekt sikeressége esetén, a készítők is jutalomban részesülnek, valamint az ily módon szerzett tőkét fordíthatják a további projektnövekedés elősegítésére, programozók és szakértők alkalmazására.

Mi a biztosíték arra, hogy a governance tokenek tulajdonosai valóban jó döntéseket hoznak? Természetesen nincs biztosíték ilyesmire, ezért is ez egy esetleges hátránya lehet az ilyen rendszereknek. A felhasználók kapzsisága akár tönkre is teheti a projektet. Egy példán keresztül illusztrálva az esetet, a governance tokenek tulajdonosai esetlegesen megemelhetik a számukra fizetett jutalmakat, így kizsákmányolva a projektet.

Emiatt nagyon fontos, hogy a tokenek olyanok kezébe kerüljenek, akik érdekeltek a projekt sikereiben és kellően ösztönözve legyenek arra, hogy a megfelelő döntéseket hozzák. Nem véletlen, hogy ezen tokeneket legtöbbször airdrop vagy liquidity mining (más néven yield farming) keretein belül bocsátják ki. Az egyik legnagyobb airdropot a Uniswap vitte végbe, minden felhasználó, aki az airdrop pillanatáig valaha használta a decentralizált tőzsdét, 400 UNI tokent kapott. Ezzel a módszerrel a Uniswap csapata olyan felhasználók kezébe rakta az irányítást, akik tudják mi a Uniswap, használták is és remélhetőleg a jövőben is szeretnék használni. A liquidity miningnál hasonló az elképzelés, a projekt governance tokenjét kamatként osztják ki azon felhasználóknak (liquidity providereknek), akik tőkét biztosítanak a platformnak.

A DeFi projektek másik fontos tulajdonsága, hogy a programok nyílt forráskóddal rendelkeznek. Ami azt jelenti, hogy az egész projekt könnyen lemásolható, esetleg egy-két apróság megváltoztatásával még akár innovatívabbá is tehető. De hát ha bármelyik projekt könnyen lemásolható, akkor mi adja az eredeti projekt értékét? Ilyen érték lehet az, hogy az eredeti projekt governance tokenjét több felhasználó tartja. Ezen felhasználókkal már kialakult egy közösség, amit nehéz lemásolni.

A governance tokenek életútja

Egy teljesen új projekt megszületése után teljesen abszurd, hogy egyből elfogadjuk a projekt saját tokenjét. Jellemző a yield farming projektek esetén, hogy napról napra jelennek meg újabb projektek, egyre magasabb és magasabb kamatokat ígérve. A kamatokat természetesen a saját (kvázi semmiből teremtett) tokenjükben fizetik, aminek ez által értéket tulajdonítanak a felhasználók. Egyik-másik projekt befuccsol, de van amelyik messzire jut, és kellően nagy eséllyel a legnagyobbak közt tud maradni. Ilyen sikertörténet a SushiSwap is, ami a Uniswapot másolta le, de ma már vezető szerepet tölt be a decentralizált tőzsdék világában.

Ez a fajta “Fake it, ’till you make it.” stratégia jellemzi a DeFi projektek legtöbbikét. Ez a mondat arra utal, hogy a projektnek tettetnie kell (“fake it”), hogy a tokenjüknek értéke van, egészen addig, ameddig tényleg értéke nem lesz (“till you make it”). Onnantól, hogy ténylegesen egy befolyásos szerepet tölt be a DeFi-ben egy projekt, a befektetők és spekulánsok nem fognak tudni elsétálni mellette.

Megintcsak egy jó kérdés, hogy mi alapján árazzuk be a különböző tokeneket? A főáramú közgazdaságtan a részvényeket az alapján árazza be, hogy mennyi lesz a várható osztalék a jövőben. Ezen cashflowkat jelenértékre diszkontáljuk, így megkapjuk, hogy mennyit érdemes elkölteni az adott részvényre a jelenlegi pillanatban. Ez talán a legracionálisabb módszer a részvények értékelésére, azonban ettől a modelltől eléggé gyakran elrugaszkodunk. Amennyiben egy ígéretes vállalatnál arra számítunk, hogy a jövőben elképesztő ütemben fog növekedni, a részvényára sokszorosan túlárazott lehet. (Hasonlókat figyelhetünk meg a Teslánál jelenleg.)

A governance tokenek ráadásul nem is osztalékot fizetnek, hanem általában kamatot, de azt sem feltétlenül. Szimplán a kamat nagyságából nem tudjuk beárazni a tokent, ráadásul a kamat nagysága dinamikusan változhat, a projektben forgó tőke egyik hónapról a másikra megsokszorozódhat, vagy lecsökkenhet. Tehát az egész governance token árazás spekuláción (meg persze fundamentális és technikai elemzésen) alapszik, miszerint a jövőben mekkora eséllyel lesz sikeres a projekt. Persze van egy-két esetlegesen racionálisnak vélt árazási módszer itt is, például összevethetjük a TVL (total value locked) és piaci kapitalizáció mutató számokat.

Összefoglaló a governance tokenekről

A közösségi irányítású DeFi projektek elképesztően fiatalok, realtíve kevés tapasztalattal rendelkezik a piac. Nem tudjuk még pontosan, hogy a DAO közösségek mennyire hatékonyak és fenntarthatóak. Azonban a blokklánc-technológiával kapcsolatos innovációk elképesztően gyors ütemben fejlődnek, párhuzamosan többféleképpen tesztelik a piacot az újabb projektek.

Minden fejlesztőgárda kicsit másképpen képzeli el, hogyan is kellene működnie egy governance tokennek, így a hibákból tanulunk, a jó ötleteket meg továbbfejlesztjük. A már korábban említett nyílt forráskód lehet az oka a gyors fejlődésnek, mindenki tanul mindenkitől, nincsen copyright, nincsen “titkos szérum”.

Érdekes kérdés, hogy vajon mekkora az a közösség, amelyik még hatékonyan tudja irányítani egy projekt működését. Vajon egy szűkebb bennfentes réteg vagy a platform szinte összes felhasználója együttesen a legjobb kormányzó? Amennyiben egy valóban decentralizált irányítást szeretnénk minden bizonnyal az utóbbi.

Azonban ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon a közösség, mindenkinek magasan edukáltnak kell lennie. Jó döntéseket csak úgy hozhatunk, ha informáltak vagyunk, viszonylag értjük a projekt működését. Tehát nem elég kitalálni mi a leghatékonyabb módszer egy DAO létrehozására, ahhoz a közösségnek is fejlődnie kell.

Ez a cikk a Cryptofalkán is megjelent.