Kategória: defi

A Mirror Protocol segítségével előállíthatunk olyan kriptovalutákat, amik ára követi egy-egy tőzsdén kereskedett értékpapír árfolyamát. Ezekkel a tokenekkel kereskedhetünk vagy akár liquidity poolba is rakhatjuk, hogy kamatoztathassuk a szintetikus részvényeinket.

Mit csinál a Mirror Protocol?

A Mirror Protocol a Terra okoshálózaton futó projekt, ahol különböző értékpapírokat hozhatunk létre kriptovaluták formájában. Ezek többek között lehetnek részvények, ETF-ek, indexek vagy akár tőzsdén kereskedett árucikkek is. Ezen kriptovalutákat szintetikus tokeneknek is szokás hívni, mivel mesterségesen állítják elő őket. Ez azt jelenti, hogy egy mTSLA token mögött (ami a Tesla részvény szintetikus változata) nincs valós részvény fedezet.

Ezen tokenek előnye, hogy bárki kereskedhet velük, nincs szükség fióknyitásra valamelyik brókercégnél, nincs tőzsdefelügyelet, nincs cenzúra vagy kitiltás. Persze ugyanezen indokok akár negatívumok is lehetnek, mivel egy szabályozatlan piacon nagyobb eséllyel történnek visszaélések vagy csalások.

Minden esetre azon felhasználóknak, akik jártasak a kriptovaluták világában, de a tőzsdén nem, akár egyszerűbb is lehet megvenni egy kriptovalutát pár kattintással, mint számlát nyitni egy brókercégnél. Nem beszélve azon országokról, ahol nem is lenne lehetőség értékpapírszámlát nyitni.

Azt a kérdést, hogy mely értékpapírokat listázza a projekt, a MIR token holderek döntik el. A MIR token egy governance token, aminek birtokában jogunk van beleszólni a projekt jövőjébe. Szavazhatunk különböző kérdéseket illetően, mint hogy mit listázzon a projekt, mekkora legyen a fedezet nagysága az egyes tokenek mögött vagy milyen jutalomban részesüljenek a liquidity providerek.

Hogyan működik a Mirror Protocol?

Mielőtt kereskednénk vagy farmolnánk a már említett szintetikus tokenekkel, azokat elő kell valahogyan állítani. Ez a folyamat úgy néz ki, hogy a felhasználó fedezetet köt le egy okosszerződésben, ami a későbbi szintetikus token értékét fogja adni. A fedezet lehet UST (a Terra blokklánc-hálózat USD alapú stabilcoinja), LUNA (a Terra blokklánc-hálózat saját kriptovalutája), MIR, ANC, aUST és bármelyik mAsset token. Az mAsset egy összefoglaló név, ami alatt az összes olyan eszközt értjük, amit a Mirror Protocol állít elő szintetikusan. Így egy szintetikus Tesla részvénynek mTSLA lesz a neve vagy egy szintetikus bitcoinnak mBTC.

A fedezet nagysága változó, függ attól, hogy milyen mAsset-et kívánunk előállítani, valamint, hogy milyen fedezetet biztosítunk. A legalacsonyabb túlfedezés esetén 130%-nyi kriptovalutát kell lekötnünk, azonban egy volatilis mAsset (mAMC) és fedezet esetén ez akár 400% is lehet. A túlfedezésre amiatt van szükség, hogy még véletlenül se álljon elő olyan eset, amikor nincs megfelelő fedezet egy mAsset mögött.

Amennyiben a fedezet nem éri el a kötelező fedezeti rátát, akkor az adott mAsset forgalomban lévő készletét a projektnek valahogyan csökkentenie kell. Ezt úgy teszi, hogy a fedezet egy részéből elkezdi vásárolni az adott mAsset-et, majd azt úgymond “elégeti”, másként mondva kivonja a forgalomból. Ezt egészen addig teszi, míg a fedezet értéke nem éri el a kellő szintet.

A létrehozott szintetikus tokeneket manuálisan is ki lehet vonni a forgalomból. Ehhez a tokent kibocsátó felhasználónak vissza kell szolgáltatnia a korábban létrehozott mAsset-eket, hogy visszakapja az okosszerződésben lekötött fedezetet.

A szintetikus tokenek árfolyamáról egy árfolyam oracle gondoskodik, ami 60 másodpercenként frissíti minden token árfolyamát. Ezt a folyamatot a Band Protocol végzi, ami decentralizált módon látja el információval a Terra blokkláncot.

Szolgáltatások a Mirror Protocol felületén

2020 decemberében indult el a Mirror Protocol, aminek célkitűzése az volt, hogy szintetikus részvényeket lehessen előállítani blokkláncon. A V1-es verzióban így viszonylag hamar elérhetőek voltak a legismertebb részvények, mint az AAPL (Apple) vagy a TSLA (Tesla), de a lista folyamatosan bővül a mai napig is. Ezeket a tokeneket egyszerűen tárolhatjuk a tárcánkban vagy akár befektethetjük egy liquidity poolba UST-vel (a Terra blokklánc USD alapú stabilcoinja) együtt. Így nem szükséges minden felhasználónak létrehoznia a szintetikus tokent, elég megvásárolnia a Mirror Protocol felületén megtalálható decentralizált tőzsdén UST ellenében.

A V2-es verzió 2021 júniusában indult, ahol többek között változtattak a döntéshozatalban, bővítették a fedezetként használható kriptovaluták listáját és lehetőség nyílt short pozíciók nyitására. A short pozíciót hasonlóképpen kell létrehozni, mint a long pozíciót, fedezet letétele mellett létre kell hoznunk egy úgynevezett sLP tokent. Azonban a hagyományos (long pozíciót megtestesítő) tokenekkel ellentétben az sLP tokenekkel nem lehet kereskedni. Ezt minden érdeklődőnek saját magának kell előállítania, majd ezt a tokent lekötheti, hogy kamatot is kapjon rá. Jelen állapotban nem látom értelmét nem lekötni, mivel a tokennel nem lehet kereskedni, sem liquidity poolba rakni.

További újdonság a V2-n, hogy a projekt listázhat úgynevezett Pre-IPO tokeneket, amikkel ugyanúgy kereskedhetnek a felhasználók, mint bármelyik mAsset-tel. A Pre-IPO token egy olyan token, ami egy még nem létező kriptovalutát, értékpapírt vagy egyéb eszközt fog megtestesíteni. Mielőtt azonban valóban piacra kerülne az adott eszköz, a felhasználók spekulálhatnak a kezdeti árfolyamra, adhatják-vehetik az adott Pre-IPO tokent. Majd az eszköz megjelenését követően a decentralizált oracle átveszi az árazás szerepét, és a Pre-IPO token felveszi az összes olyan tulajdonságot, ami az mAsset-ekre vonatkozik.

A Mirror Protocol döntéshozatali mechanizmusa és jövője

A Mirror Protocol saját governance tokene a MIR. A liquidity providerek nem csak a kereskedési díjakból kapnak, hanem az előre meghatározott kínálatú MIR tokenből is kapnak részesedést. Azon felhasználók, akik lekötik a tárcájukban található MIR tokeneket, egyrészről jogosultak a projekt által összegyűjtött díjak egy részére, valamint részt vehetnek a projektet érintő szavazásokban.

Szavazásokat szintén a MIR token holderek javasolhatnak, ehhez le kell kötni 100 MIR tokent annak érdekében, hogy a felesleges szavazásokkal ne zavarják a projekt működését. A projekt irányítása nagy részben valóban a MIR token tulajdonosok kezében van, többféle előterjesztéssel élhetnek. Ilyen az új mAsset vagy Pre-IPO token listázás, illetve ezek paramétereinek beállítása, mAsset-ek törlése a projektről, de változtathatnak a szavazások és az irányítás részletein is.

Az elképzelés miszerint a tőzsdét egy az egyben átvihetnénk blokkláncra nem hangzik már lehetetlennek. Az a kérdés, hogy mekkora igény van ilyen szolgáltatásokra és mennyire skálázható a jelenlegi rendszer. Az Apple vagy Tesla részvények kereskedése még mindig inkább a megszokott módon történik. A Mirror Protocol-on a volume igen kevés részét teszi ki egy-egy tőzsdei terméknek, ez azonban növekedhet a következő években. Az innovációt a Bloomberg is megírta már pár cikkében, ami azt jelenti, hogy a szakértők szemeit is felnyitotta az új lehetőség.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A Bitcoin Kisokos 35.részében Ács Zoltánnal beszélgettünk, aki az MKB Fintechlab vezetője és a Magyar Bankholding által kezdeményezett Foundation mozgalom Növekedésért és Innovációért felelős vezetője. Mindenképp hallgassátok meg a podcastet, ha még nem tettétek. Ebben a cikkben a beszélgetés folyamán elhangozott érdekes témákat emeljük ki, néhol egy-két kiegészítéssel és kommenttel.

MKB Fintechlab és Foundation mozgalom

A Fintechlab az MKB kereskedelmi bank alatt működő leányvállalat, ami induló FinTech vállalkozásokat mentorál és tőkét fektet beléjük. Ilyen startup vállalkozás volt a Coinrule is, ami nemzetközi viszonylatban is komoly karriert futott be, mint automatizált kriptovaluta kereskedési platform.

A Foundation a Magyar Bankholding által kezdeményezett mozgalom. A Magyar Bankholding a rendszerváltás óta a legnagyobb bankfúzió (MKB, Budapest Bank, Takarékbank). Az új bank teljesen új alapokra építkezne, megújítva a hagyományos és “elavult” banki szolgáltatásokat és újragondolt modellekkel és működéssel szeretne üzemelni. Ehhez egy nagy léptékű technológiai ugrás szükséges, azt is mondhatnánk “Fel kell találni újra a bankolást.”, ezen okból jött létre a Foundation mozgalom.

A bankrendszer fejlődése

Több évtizeden keresztül a bankok elkényelmesedtek az oligopól helyzetben. Ráadásul az innovációt feltehetően visszafogta az is, hogy egyes bankok jelen vannak a tőzsdén. A nyomás, hogy a negyedéves jelentésben fel kell mutatni valamit, és a befektetők profitot várnak el, megnehezítette az innovációra való felkészülést. Hiszen az innováció mindig költséges és hosszabb távon megtérülő befektetés.

Azonban a 10-15 éve felszínre törő FinTech szektor felkavarta a port, az újonnan indult pénzügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozások mertek innoválni. Elképesztően sok kockázati tőkebefektető kereste a lehetőséget, hogy ilyesfajta vállalkozásokba fektessen, mert azt látták, hogy potenciálisan ez egy jól jövedelmező befektetés lehet.

Ács Zoltán úgy gondolja 5-10 éven belül teljesen másképp fogunk bankolni, a technológia exponenciális növekedésével egy idő után mindenkinek fel kell vennie a lépést. Már csak azért is, mert befektetési oldalról nagy a nyomás, hogy ezzel foglalkozni kell. Az ügyfelek szeretnének kriptovalutába is fektetni.

A szabályozási környezet

A bankok nem véletlenül nem mozdulnak tömegesen a kriptók felé. Elképesztően sok szabály van, aminek meg kell felelni, vendégünk úgy is fogalmazott “a szabályozó fújja a passzát szelet”. Nem véletlenül az egészségügy és a pénzügy a legszabályozottabb terület, hiszen erre a két dologra nagyon sok figyelmet és óvatosságot szentelünk életünk folyamán.

Az Európai Unióban a MICA reguláció az, ami szabályozni fogja a kriptovalutákat, ezt jelenleg 2023 januárra várjuk, de elképzelhető, hogy 2024 lesz belőle. Fontos azonban, hogy addigra fel kell készülnie a jogszabályi környezetnek és az intézményeknek, hogy ne akkor kapjunk a fejünkhöz. Erre a Blockchain Magyarország Egyesület már kidolgozott egy javasolt koncepciót.

Arra a kérdésre, hogy mikor lehet a magyar bankoknál kriptóba fektetni azt a választ kaptuk, hogy mindenkinek érettnek kell lennie (“a rendszernek körbeérettnek kell lennie”). Ez azt jelenti, hogy amíg nincsenek meg a megfelelő szabályok, addig hiába próbálkoznak a bankok az adaptációval. Vendégünk szerint Magyarországon 2024-25 között lehet majd kriptovalutákba fektetni a kereskedelmi bankoknál, méghozzá ETF-ek formájában. Az ETF amiatt egy kedvezőbb forma, mintha közvetlenül kriptót adna el a bank, mert biztonságosabb ilyen formában. Megannyi kockázatot levesz az ügyfél válláról és áthelyezi a bankokra, ahol maguk a szakértők vannak. Így például az ügyfél sem tudja elveszíteni a privát kulcsát, ami hatalmas veszteség lenne neki. Végső soron a bankoknak is az a jó, hogyha az ügyfelek gazdagodnak és nem elszegényednek.

Az európai környezet szerinte megfelelő irányba halad, viszont fel kell pörögnünk. Fontos, hogy cáfolnunk kell a következő mondás utolsó mondatát, miszerint “Kína innovál, azután szabályoz. Amerika innovál és nem szabályoz. Az EU szabályoz, azután nem innovál.”. Eszméletlen jó neobankok jöttek létre az EU-ban (Monzo, N26, Mbank, Tinkoff, Revolut), ami többek között a PSD 2-nek köszönhető (és jelenleg készül a PSD 3).

Persze azt, hogy sürget a környezet sokan érzik. Ott van példának a Swift fizetési rendszer, ami régi és iszonyatosan elavult, akár 4-5 napba is beletelhet, még megérkezik az utalás. Elképzelhető, hogy a blokklánc már csak amiatt is jobb megoldás lenne ezen probléma megoldására, mert csökkenti a költségeket az ügyfélszolgálat felöli részen.

Harc a hegemóniáért

Kína elképesztően elől van a világ többi részéhez képest, amennyiben digitális jegybankpénzről van szó. Amerika a hetekben tette közzé kutatási anyagát a CBDC-ről, így ő mindenképpen évekkel van lemaradva, ha csak ezt a szegmenst nézzük. Közben ott van a Facebook stabilcoinja a Diem, aminek bevezetését gyakran odázzák a jogi környezet miatt. Érthető, hogy egy bigtech óriásnak nem szeretnék megengedni, hogy hirtelen pénzügyi nagyhatalom legyen. Már csak emiatt is fontos kérdés előtt állnak a nemzetállamok: szabályozzák-e a Facebookot és a techóriásokat vagy sem. Ha nem, akkor érdekes idők elé nézünk, ugyanis a pénz fölötti kontroll, egy elképesztően erős hatalmi eszköz.

A Facebook kedvező piaci helyzetben van olyan szempontból, hogy több milliárd felhasználó fordul meg nála nap mint nap. Ott a Messenger applikáció is, ami nélkül az emberek többsége tényleg nem tud meglenni. Miért ne lehetne majd a Diem-et ebbe az applikációba beintegrálni és máris kész a pénzügyi nagyhatalom. Persze erre elvileg a Novi-t fejlesztik, ami egy külön applikáció, de a lehetőség ettől függetlenül ott lenne.

Sokan értetlenül állnak Kína előtt, hogy vajon értelmeset húzott-e azzal, hogy ennyire radikális a bányászattal és a kriptovalutákkal szemben. Erre leginkább két válasz született: Kína jól csinálja, amit csinál, mert nem hagyják hogy a fejükre nőjenek a tech óriások vagy Kína nem csinálja jól, amit csinál, mert ezzel pont lábon lövik magukat, kinyírják az innovációt. Ez a kérdés valószínűleg azért ilyen nehéz – mondja Ács Zoltán -, mert a technológia exponenciálisan növekszik, emiatt meglehetősen nehéz gyorsan menni és közben megfelelő irányba tekerni a kormányt. Ez annyit jelent, hogy látjuk az innovációkat de nem tudjuk biztosra melyik milyen kimenetelekkel jár. Kína inkább a centralizáltabb CBDC-t választotta és egyértelmű nemet mondott a decentralizált kriptoeszközökre.

A vezető szerep sokszor úgy dől el, hogy ki felé van meg a megfelelő bizalom. Hiszen valakiben/valamiben mindig bíznunk kell, kérdés, hogy kicsoda vagy micsoda erre a legalkalmasabb? Politikusok, ügyvédek, államok, intézmények, blokklánc-technológia, okosszerződések (programkód), stb.

Összefoglaló

A podcastben még ennél is több érdekes dologról volt szó, ha tetszett ez a rövid cikk, akkor azt is érdemes meghallgatnod. Nekünk érdekes volt hallani, mennyi újdonság várhat ránk a következő években. Legyen szó a hétköznapi bankolásról vagy kriptovalutákba való befektetésről a jövőben mindkét témában változás várható.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A Bitcoin hálózaton jelenleg nem tudunk szofisztikált okosszerződéseket futtatni, ezért különböző módszerekkel átvitték a bitcoint más hálózatokra. Így a decentralized finance eszközeivel kamatoztathatjuk a bitcoinunkat.

Miért mozgatjuk a bitcoint egyik hálózatról a másikra?

A Bitcoin hálózat az első generációs blokklánchálózat, ez volt legelőször, így ez képezte alapját a később megjelenő okoshálózatoknak, elsőként az Ethereumnak. Persze mondhatnánk, hogy a Bitcoin sem a régi már, mivel több frissítésen is átment, azonban funkcióiban ez nem változtatott a Bitcoinon.

A 2013-ban megfogant ötlet, miszerint a blokklánchálózaton applikációkat is lehetne írni, egy fontos mérföldköve volt a ma létrejött decentralized finance-nek (röviden DeFi). Az okoshálózatok megjelenésével újabb lehetőségek bontakoztak ki, csak úgy, mint a yield farming, a hitelezés vagy az nft-k. A Bitcoin hálózatán ilyenekre nem lenne lehetőség, ugyanis az a hálózat nem kompatibilis ilyen mértékű programozhatósággal.

Az okoshálózatokon kibocsáthatunk különböző kriptovalutákat, például az Ethereumon a legtöbbet használt tokenformátum az ERC-20. Kivételt képeznek az NFT-k, ugyanis az ERC-20 egy úgynevezett “fungible” formátum, ami annyit tesz, hogy minden token megegyezik, egymással felcserélhetőek. ERC-20 tokenként fut az Ethereum hálózaton az USDT, a UNI, a BNB és még sok egyéb kriptovaluta.

Ezen tokenek mindegyike részt vehet az okoshálózat nyújtotta szolgáltatásokban, azonban mivel a bitcoin a saját hálózatán fut, ezért az nem kompatibilis ezen szolgáltatásokkal. Ezt a problémát oldották meg azzal, hogy különböző megoldásokkal tokeneket bocsátottak ki okoshálózatokon, amik tükrözik a bitcoin árfolyamát.

A kibocsátás módja történhet valós bitcoin (wrapped bitcoin-ként is szokás emlegetni) vagy egyéb fedezettel (szintetikus bitcoin), centralizált vagy decentralizált módon. Cikkünk írásakor több, mint 250.000 bitcoin mozog az Ethereum hálózatán. A továbbiakban ezekkel fogunk foglalkozni, a különböző eseteket átnézzük és értékeljük.

Centralizált megoldások – wBTC, BTCB

A wBTC 1:1-ben fedezett ERC-20 token, amit létrehozhatunk bitcoin letéttel vagy megsemmisíthetünk, amennyiben visszacserélnénk a wBTC-t igazi bitcoinra. Ezt a folyamatot egy külső fél végzi, tehát a folyamat centralizált módon megy végbe.

A kereskedő, aki a bitcoinját wBTC-re cserélné először megad egy ethereum címet a külsős félnek, majd elküldi a bitcoint a külsős fél által megadott bitcoin címre. Ekkor a külsős fél létrehozza a wBTC-t és elküldi a megadott ethereum címre, a bitcoint pedig megőrzi addig, amíg a wBTC-t vissza nem váltják.

A BTCB nagyon hasonlít a wBTC-re, a különbség annyi, hogy ez a Binance Chain-en (BEP-2 token) és a Binance Smart Chain-en található (BEP-20) meg. A külsős fél, akiben megbízunk jelen esetben a Binance, bár egészen addig valószínűleg nincsen semmi baj, amíg a “Proof of assets” felületükön mindent megtalálunk.

Decentralizált megoldások – renBTC, sBTC

A renBTC-t a RenVM által létrehozott hálózatok közötti bridge (híd) segítségével tudjuk létrehozni. A bridge a blokklánchálózatok egyik fontos eleme, segítségükkel hálózatok között “mozgathatunk” kriptovalutákat. A RenVM által létrehozott bridge bárki által használható és decentralizált megoldás, amennyiben kriptovalutát szeretnénk mozgatni hálózatok között.

A folyamat valójában hasonló ahhoz, amit a wBTC-nél és a BTCB-nél láthattunk, azzal a különbséggel, hogy itt minden folyamat decentralizáltan megy végbe. Az eredeti BTC-k tárolása, a renBTC-k létrehozása és megsemmisítése mind automatikusan történik.

Az eddigiektől különbözik az sBTC, ami egy szintetikus eszköz, amit a Synthetix platform segítségével hozhatunk létre. Az sBTC tokenek értékét nem a bitcoin, hanem az SNX tokenek biztosítják. Minden sBTC-t túl kell fedezni, jelenleg 750%-osan, így biztosodhatunk meg arról, hogy árfolyamingadozás esetén is marad elég fedezet minden sBTC mögött.

Lehetőségek az okoshálózatokon

A HODL stratégiát követve megannyi lehetőségünk van, hogy többet hozzunk ki a bitcoinunk értékéből, mint azt az eredeti Bitcoin hálózaton tehetnénk.

Kamatoztathatjuk valamilyen lending platformon, csak, hogy mondjuk pár példát Autofarm-on, CREAM-en és Aave-n is van ilyenre lehetőség, a lista egészen hosszú. Egyszerűen beküldjük a platformra a tokent és egyből kapjuk rá a kamatot, sokszor lekötésre sincs szükség és gyakori (óránkénti, napi) kamatozással kapjuk a jutalmat. Van lehetőség liquidity pool-ba is rakni a tokent, azonban ehhez szükségünk lesz egy másik kriptovalutára is és az impermanent loss is fenyegetni fog bennünket.

Amennyiben szükségünk van a bitcoinra elköltött pénzünk egy részére, de nem adnánk el a bitcoint, felvehetünk rá kölcsönt. A lending platformokon általában a beküldött érték 50%-áig vehetünk fel kölcsönt kamatra. Az Ethereum hálózaton többek között ilyen szolgáltatást nyújt az Aave vagy a Compound, a BSC hálózaton pedig a Venus.

Még egy opció lehet, hogy szintetikus eszközöket állítunk elő, legyen az stabilcoin (DAI), kriptovaluta vagy részvény. Ezen eszközökkel pedig újonnan kereskedhetünk vagy spekulálhatunk az árfolyamra. Figyelnünk kell azonban arra, hogy amennyiben vissza szeretnénk kapni a fedezetként nyújtott bitcoint, úgy ezeket az eszközöket majd vissza kell szolgáltatnunk. Erre a kölcsönfelvételnél is megfelelő figyelmet kell szánni.

Bitcoin az okoshálózatokon összefoglaló

Mint azt fentebb láthattuk sokféle megoldás született arra, hogyan is hozhatunk létre olyan kriptovalutát, aminek értéke a bitcoin árfolyamát követi és okoshálózaton mozgatható. Az alábbi táblázatban összegyűjtöttünk pár okoshálózaton kibocsátott kriptovalutát, amik árfolyama követi az bitcoinét.

A legtöbbet az Ethereum hálózatán bocsátották ki, azonban már más hálózatokon is megtalálható a hálózatok közötti bridge-eknek köszönhetően. A fedezetet illetően a leggyakoribb a bitcoin, amivel 1:1-ben fedezik az adott kriptovaluta mögötti értéket. Ennek oka az lehet, hogy más fedezetnél szükséges a túlfedezés, annak érdekében, hogy még volatilis piacon is meg legyen a kellő érték az adott szintetikus eszköz mögött.

A decentralizáltság kérdése nem teljesen fekete vagy fehér. Ahogy azt a The Defiant is írja, ezek a projektek egy spektrumon helyezkednek el. Vannak tokenek, amik a decentralizáltak között is még inkább decentralizáltak, illetve olyanok is, amik a centralizáltak között is erősen központilag szabályozottak. Ez mind attól függ, hogy milyen módon hozzák létre és semmisítik meg a tokeneket, hogyan őrzik őket vagy hogy milyen oracle-ök alapján határozzák meg az árat.

Összegezve a leírtakat, nem lehet megmondani, hogy melyik a legjobb token a fentiek közül, ez attól függ, mire használnánk vagy mennyire fontos számunkra a decentralizáció. Döntésünkben az is fontos szerepet játszhat, hogy melyik hálózatot használjuk, bár szerencsére a legtöbb token mozgatható különböző hálózatok között. A renVM bridge-ével például a renBTC-t küldhetjük az Ethereum, BSC, Fantom, Polygon, Avalanche és Solana hálózatokra is.

A cikkben sok segítségre leltem a finematics.com oldalon.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A DeFi és a kamatfarmolás közben veszteségeket is elszenvedhetünk az árfolyamváltozás miatt, azonban ezek a veszteségek nem véglegesek. Az alábbiakban megnézzük, hogy mi az az impermanent loss, mi miatt következik be és mit kell tennie azoknak, akik elkerülnék ezen veszteségeket.

Liquidity pool-ok a DeFi-ben

Az impermanent loss fogalma egy összetett probléma, aminek megértéséhez először meg kell értenünk több fogalmat és a liquidity pool-ok működését is.

Az okosszerződések működtette DeFi (Decentralized Finance) világában sokféle lehetőségünk van kamatot farmolni, ezen lehetőségek egyike a liquidity pool-ok használata. A liquidity pool-ba kriptovalutákat helyezhetünk el, ezért a későbbiekben kamatot kapunk. Egy liquidity pool-ban egy kriptovaluta pár van (pl. ETH-DAI, BNB-CAKE, stb.), ezeket a pool-okat arra használjuk, hogy kereskedni tudjunk és eladjuk valamely kriptovalutánkat egy másikért cserébe. Ugyanúgy, mint egy centralizált tőzsdén (Binance, Coinbase, OKEx, stb.) a cél itt is az egyik kriptovalutáról a másikra való átváltás.

A leggyakoribb módszer kamatfarmolásra a liquidity pool-ok használata, ahova kriptovalutákat helyezhetünk be, ezeket a felhasználókat hívjuk liquidity providereknek. Ezen liquidity pool-okat a decentralizált tőzsdék (Uniswap, PancakeSwap, SushiSwap, stb.) arra használják, hogy ajánlatokat nyújtsanak a kereskedőknek. A kereskedők egy alacsony, általában 0,3%-os díjért cserébe használhatják a liquidity pool-t. A liquidity providerek ezekből a díjakból részesülnek, ezt kapják meg, mint kamat.

A centralizált tőzsdékkel ellentétben az okosszerződéseken alapuló decentralizált tőzsdék más módszert alkalmaznak a kereskedésnél. A centralizált tőzsdéken ajánlati könyv van, ahova a kereskedők berakhatják a limit áras megbízásaikat. Amennyiben egy eladási és egy vételi ajánlat találkozik egymással, a tőzsde adatbázisa végbeviszi a cserét. Ezzel ellentétben a decentralizált tőzsdéknél mindig csak az aktuális árfolyamon kereskedhetünk. A váltást egy okosszerződés bonyolítja le egy liquidity pool segítségével, az egyik kriptovaluta darabszáma gyarapodni fog a pool-ban (amit a kereskedő eladni akart, azt behelyezi a pool-ba), míg a másik kriptovaluta darabszáma csökkenni fog (ezt kapja a váltás ellenértékeként). Tehát még a hagyományos (centralizált) tőzsdén a kereskedők egymás ellenében kereskednek, addig a decentralizált tőzsdéken a kereskedők a liquidity pool ellenében kereskednek.

Liquidity pool-ok a gyakorlatban

A liquidity pool-ok a gyakorlatban egy formulát követnek, még pedig az úgynevezett “konstans szorzat” formulát (1. feltevés), ami azt mondja, hogy a két kriptovaluta darabszámának a szorzata állandó. Továbbiakban azt is fontos tudni, hogy egy liquidity pool-ban a két kriptovaluta értéke 50-50%-ban oszlik meg mindig (2. feltevés). (A gyakorlatban vannak más formulák és szabályok is, azonban érdemes ezeket megérteni legelőször.) Ezt a két szabályt kell követnünk és ebből minden más adódni fog. Nézzünk egy példát.

Tegyük fel, hogy egy ETH-DAI liquidity pool-ban 10 ether és 1000 DAI van. A kriptovaluták egymáshoz viszonyított árát az alapján határozhatjuk meg, hogy elosztjuk egymással a két számot (ezt a 2. feltevés miatt tehetjük meg), így kifejezhetjük 1 ether értékét DAI-ban vagy fordítva. Azt kaptuk, hogy 1 ether 100 DAI-t ér, azaz 100 dollárt (a DAI egy stabilcoin).

Ezek után tegyük fel, hogy az ether ára felmegy 400 dollárra. Nyilván nem egyik pillanatról változik meg az ether ára 100 dollárról 400-ra. Az úgynevezett arbitrázs kereskedők folyamatosan egyenlítik ki a különböző tőzsdéken lévő árakat, ezért feltehetjük, hogy hellyel-közel mindig megegyeznek a különböző tőzsdéken lévő árak. Az arbitrázs kereskedőknek azért éri meg ezt a tevékenységet folytatniuk, mert az árkülönbözetből profitálnak.

Mi a helyzet a liquidity pool-ban az árváltozás után? Legyen az árváltozás után x az ether darabszáma, valamint y a DAI darabszáma. Az 1. feltevés miatt tudjuk, hogy 10*1.000=10.000-nek kell lennie a két kriptovaluta darabszámának a szorzatának, valamint azt is tudjuk, hogy a két darabszám hányadosának tükröznie kell az árfolyamot. Ezt a két feltételt egy két ismeretlenes egyenletrendszerben megoldva megkaphatjuk a liquidity pool-ban lévő darabszámokat:

(1) x * y = 10.000

(2) y / x = 400

Az egyenletrendszert megoldva azt kapjuk, hogy 5 ether és 2000 DAI van a liquidity pool-ban. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti állapothoz képest a kereskedők összesen 1000 DAI-t helyeztek el a pool-ban és 5 ethert kaptak érte cserébe. Ami azt jelenti, hogy átlagosan 1000 / 5 = 200 dolláros árfolyamon vettek ethert.

Impermanent loss

Az impermanent szó jelentése “átmeneti” vagy “nem végleges”, ami arra utal jelen esetben, hogy a veszteség, amit elszenvedünk, az nem egy végleges veszteség, hanem a jövőben minden visszatérhet a régi kerékvágásba. A helyzet nagyon hasonló azokhoz a szituációkhoz, amikor a tőzsdén való kereskedés közben egy nyitott pozíciónk nem úgy alakul, ahogy elterveztük és ellentétes irányba kezd el mozogni az árfolyam. Ilyenkor veszteséget halmozunk fel, azonban egészen addig, amíg nem zárjuk a pozíciót, a veszteségünk nem végleges, az árfolyam visszafordulhat a számunkra kedvező irányba, így újra pénzünknél lehetünk.

Az impermanent loss kifejezést viszont nem az előző példára szoktuk használni, hanem a DeFi világában működő kamatfarmolási lehetőségek során bekövetkező veszteségekre. A veszteség a liquidity providereket sújtja, még pedig a konstans szorzat formula miatt. Egy példán keresztül egyszerűen szemléltethetjük a helyzetet. Folytassuk az előző részben vett példát, ahol egy ETH-DAI pool-lal foglalkoztunk.

Példa az impermanent loss-ra

Tegyük fel, hogy a liquidity provider – az egyszerűség kedvéért mostantól Andris – az egész pool 10%-át biztosította kezdetben, azaz 1 ethert és 100 DAI-t, ami összesen 200 dollárral egyenértékes. Figyelem! A liquidity providerek csak 50-50%-os arányban helyezhetnek kriptovalutákat a pool-ba. A 100 dolláros kezdeti árfolyam miatt így 1:100 arányban lehet ethert és DAI-t berakni a pool-ba. Amikor Andris elhelyezte az 1 ethert és 100 DAI-t a pool-ba, akkor liquidity pool tokent kapott cserébe (ezt akár kezelhetjük úgy, mint egy újabb kriptovaluta), ezt a tokent tudja visszaváltani az ő 10%-ára.

Az árváltozás után az ether ára 400 dollár, korábban levezettük, hogy ekkor 5 ether és 2000 DAI van a pool-ban összesen. Andris ennek a 10%-ára jogosult, azaz 0,5 etherre és 200 DAI-ra. Ennek az értéke összesen 400 dollár. (Emellett természetesen kap valamennyi kamatot is, de az egyszerűség kedvéért ettől most eltekintünk). Andris kezdetben 200 dollárt rakott a pool-ba, most 400 dollárt tud kivenni belőle. Jól járt vajon? Ha nem rakta volna a pool-ba a kriptovalutáit, akkor most 1 ether és 100 DAI lenne a tulajdonában, ami 500 dollárt érne. Tehát Andris jobban járt volna, ha nem is rakja pénzét a pool-ba. Ezt a jelenséget nevezzük impermanent loss-nak.

A jelenség a másik irányba is megfigyelhető, amennyiben az ether árfolyama csökken, még többet bukunk, mintha csak tartottuk volna a kriptovalutákat. Így kijelenthető, hogy amennyiben a kezdetleges árfolyam sokat változik, úgy az impermanent loss is csak fokozódik és ez mindkét irányba igaz, akár nő, akár csökken az árfolyam.

Záró gondolatok az impermanent loss-ról

A fenti példában egy olyan liquidity pool-t néztünk meg, ahol az egyik kriptovaluta egy stabilcoin volt, mivel így egyszerűbb követni az eseményeket. A gyakorlatban fontos tudni, hogy az impermanent loss akkor következik be, ha a kettő kriptovaluta egymáshoz viszonyított ára változik. Így például egy ETH-LINK liquidity pool-nál nem szenvedünk el impermanent loss-t amennyiben mindkét kriptovaluta egyszerre növekszik vagy csökken.

A példákban egyáltalán nem foglalkoztunk a kamatokkal, ami egy nagyon lényeges része a liquidity pool-oknak. A kamat az, ami miatt megéri egy liquidity pool-ba pénzt fektetnünk, még akár akkor is, ha arra számítunk, hogy veszteségünk lesz az impermanent loss miatt. A kamat az, ami kárpótolhatja a liquidity providereket a veszteségekért. Márpedig rengeteg olyan farmolási lehetőséget találhatunk a piacon, amelyek néhány nap alatt visszahozzák az esetleges árfolyamváltozásból adódó impermament loss-t.

Azoknak is van lehetőségük kamatot farmolni, akik rettegnek az impermanent loss-tól. Ugyanis megannyi stabilcoin pool van, amik árfolyama elméletben nem változhat. Így egy USDT-DAI, USDC-DAI vagy egyéb stabilcoin pool jó lehetőséget biztosíthat, az esetlegesen kisebb, de biztosabb kamatokért.

Ez a cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A stabilcoinoknak fontos szerepe van a kriptovaluták világában. Ma már választhatunk több tucat stabilcoin között, de vajon miben különböznek? Bemutatjuk hogyan működnek, milyen típusai vannak és mikor melyiket érdemes választani.

A stabilcoinokról általánosságban

A stabilcoinok (stablecoin) a kriptovaluták egy fajtája, amik lényege, hogy volatilitás mentes eszköz is legyen a blokkláncon. Különböző módszerekkel érik el, hogy ezen kriptovaluták értéke stabil legyen, mondjuk pont 1 dollárral egyenlő. A legkézenfekvőbb módszer, hogy fedezetet biztosítanak ezen eszközökre. Jelenleg még a leggyakrabban használt stabilcoin az USDT, aminek értéke a dollárhoz van kötve, minden USDT mögött ott van a dollár fedezet egy bankszámlán.

A már korábban említett USDT volt a legelső stabilcoin, amit legelőször a Bitcoin blokklánc hálózatán bocsátottak ki 2014-ben. Ma már megtalálható megannyi hálózaton, többek között az ethereum hálózaton ERC-20 tokenként vagy a TRON hálózaton TRC-20 tokenként. Az indok, amiért legelőször egy ilyen token kibocsátásra került, az a bankközi utalások lassúságából fakadt.

Egy-egy utalás napokba is telhetett, így amikor valaki Bitcoint szeretett volna venni, ahhoz pár napot várnia kellett. Ugyanígy, amennyiben valaki Bitcoint adott el, több napot kellett várnia, hogy fiat pénzhez jusson. Nem beszélve a kereskedőkről, akik sokszor ki- és beszálltak egy-egy pozícióba. Főként az utóbbi kereskedők voltak azok, akik hasznát vették egy olyan kriptovalutának, aminek értéke stabilan tartotta az 1 dollárt és hamar végbement a tranzakció.

A stabilcoinok típusai

Többféleképpen csoportosíthatunk, azonban a legkézenfekvőbb olyan szempontból vizsgálni a stabilcoinokat, hogy mi biztosítja az árát, mi a fedezet mögötte. Ilyen szempontból három típust különböztetünk meg: fiat (kormány által kibocsátott valuta: USD, HUF, JPY) fedezetű, kriptovaluta fedezetű, illetve algoritmus vezérelte stabilcoin.

1. A legnépszerűbb fiat pénz által fedezett stabilcoinok az USDT, BUSD az USDC és a PAX, ezek mögött egy vállalat áll, ami gondoskodik, hogy minden kibocsátott tokenjük után legyen a bankszámlájukon egy dollár.
2. A kriptovaluta fedezetű stabilcoinok – ilyen többek között a DAI és az SUSD – értékét egy-egy kriptovaluta értéke adja. A DAI esetében, ha lekötünk ethert, kaphatunk DAI-t cserébe. Ezek az újonnan kibocsátott stabilcoinok túl vannak fedezve, annak érdekében, hogy az ether volatilitása, ne okozzon problémát a fedezett elégséges értékében.
3. A stabilcoinok legfiatalabb válfaja az algoritmus vezérelte stabilcoinok. Ezek mögött nincs fedezetként semmilyen eszköz, a token értékét egy algoritmus próbálja stabilizálni különböző módszerekkel. Legismertebb ebben a kategóriában az Ampleforth projektje, azonban figyelemre méltó az új módszert bemutató Basis Cash, ESD vagy DSD.

A fiat pénz fedezetű stabilcoinok

Attól, hogy egy kriptovalutát stabilcoinnak nevezünk, nem feltétlen változatlan az árfolyama. A stabilcoinok között is van különbség, hogy mennyire tér el az árfolyam attól, amennyit elméletben ér. A fiat fedezetű stabilcoinok mondhatók ilyen szempontból a legstabilabbnak. Az USDT például az idő többségében alig tér el jobban pár ezrelékkel 1 dollártól. Bár a nagyobb piaci pánikhelyzetek közepette arra is láthattunk már példát, hogy akár 3-4%-al is kimozdult az ára valamelyik irányba. Azonban ezek általában rövid távú megingások voltak.

A másik oldalon hátránynak tekinthető, hogy a kriptovaluták egyik fő eleme, a decentralizáció sérül. Emellett felmerülhet a kérdés, hogy valóban 100%-ban fedezve van-e a stabilcoin, bizonyíték hiányában nem lehetünk benne biztosak. Az USDT kibocsátójának ezzel kapcsolatban nem rég lezárult ügyéről itt olvashattok. Több jogi probléma is felmerülhet a stabilcoinokkal kapcsolatban, például elképzelhető, hogy az internet mélyén valaki illegális tevékenységre használ egy stabilcoint. Ez esetben a kormány befagyaszthatja a kibocsátó vállalat tartalékait, és fedezet hiányában elértéktelenedhet a stabilcoin.

A kriptovaluta fedezetű stabilcoinok

A DAI és az SUSD egy kissé nehezebben tartják az 1 dolláros értéket, gyakran eltérnek egy-két százalékkal ettől, azonban még így is stabilnak tekinthetőek. Decentralizáció terén helyt állnak ezek a stabilcoinok, okosszerződések segítségével automatikusan működik a kibocsátásuk. A kriptovaluták lényege, hogy egy decentralizált pénzügyi rendszert hozzanak létre, ezért ilyen szempontból a DAI és az SUSD jobban megfelel a célnak, mint az USDT és párjai.

A DAI-t a Maker bocsátja ki, emellett az MKR token is hozzájuk köthető, aminek birtokosai kormányozzák a protocollt és döntenek a projektet érintő fontos kérdésekről.

Kockázatot rejtenek azonban a kódban esetlegesen fellelhető bugok, amik miatt akár borulhat az egész rendszer. Egy rosszul megírt programkód miatt bennragadhat a pénz a szerződésben, vagy a rosszindulatú felhasználók kihasználhatják a kiskapukat, amik végeredményben kritikusak lehetnek. Mindenesetre a bejáratott projekteknél egyre kevesebb az esély arra, hogy ilyen problémák felszínre kerüljenek.

Algoritmikus stabilcoinok

Az algoritmus vezérelte stabilcoinok mondhatni még tesztfázisban vannak. Az Ampleforth stabilcoinja az AMPL volt már 30 cent és 4 dollár is. Az elképzelés, ami szerint az AMPL működik, viszonylag egyszerű. Amennyiben az ár 1 dollár felett van, a készlet növekszik, amennyiben 1 dollár alatt, a készlet csökken. Azonban a készlet oly módon változik, hogy minden AMPL tokenre hatással van, minden címen megváltozik az AMPL tokenek száma. Tegyük fel, hogy Alíznak van egy darab AMPL tokenje, ami 1 dollárt ér, majd a nagy kereslet hatására fel megy az AMPL ára 2 dollárra. Ekkor az algoritmus hatására, Alíznak mostantól 2 AMPL tokenje van, amik egyenként 1 dollárt érnek.

Az elképzelés elképesztően érdekes, azonban a probléma, amire alapvetően hivatottak a stabilcoinok, azt az Ampleforth nem oldja meg. Az AMPL értéke még ha tartani is tudja az 1 dollárt, az alapvető cél általában az a vásárlóerő stabil megtartása, ez pedig sérül, ha az AMPL tokenek darabszáma változik a számlámon.

A másik két projekt – az ESD és a DSD – a cikk írásakor nem a legjobb teljesítményét nyújtja. Az egyik token 8, a másik 12 centet ér jelenleg. Ezek működése már komplikáltabb, mint az Ampleforth projektje. A stabilcoin árát a kötvényesek próbálják terelgetni profitszerzés céljából, ami kockázattal jár, a kötvényük árának volatilitásából fakadóan. Az algoritmus kuponokat ad a felhasználóknak, amik segítségével olcsóbban vehetnek a stabilcoinból, azonban nem mindig lehet beváltani. A koncepció, mint említettem bonyolult, az érdeklődőknek érdemes elolvasni az alábbi ismertetőket: ESD, DSD.

Az algoritmikus stabilcoinoknak van még hova fejlődniük. Úgy látszik a probléma abból ered, hogy nincs fedezet a tokenek mögött, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nincs érték mögötte. A projekt attól, hogy nincs fedezet mögötte lehet értékes, ha megold valamiféle problémát, lásd Bitcoin. A nagy kérdés, hogy vajon megoldható-e a stabilitás úgy, hogy nincs, amihez köthető vagy amire beváltható lenne egy token.

Hogyan válasszunk stabilcoint?

A nap végén mégiscsak döntenünk kell, hogy melyik stabilcoint válasszuk. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, fontos eldönteni, hogy mi a célunk. Kamatoztatni szeretnénk egy DeFi projektben? Biztonságban szeretnénk tudni a számlánkon? Fontos, hogy decentralizált token legyen? Megannyi szempontot vehetünk figyelembe:

• biztonság
• elérhetőség
• kamatoztatás
• szabályozottság
• átláthatóság
• stabilitás
• fedezett típusa

Az alábbi táblázat egy szigorúan szubjektív vélemény arról, hogy az egyes stabilcoinok mennyire teljesítenek jól bizonyos szempontok szerint.

Egy felhasználó valószínű, hogy legelőször az USDT-vel fog találkozni. Ez nem feltétlen probléma, jelenleg teljesen megfelelő arra a célra, amire használni szeretnénk. Könnyen elérhető, elképesztően sok USDT-altcoin párral kereskedhetünk, az ára stabil. Érdemes azonban figyelni a piacot, a híreket és elkerülni a kockázatot. Még akkor is, ha csak stabilcoint tartunk, egy nagyobb összeg esetén érdemes lehet diverzifikálni, hogy ne csak egy vállalaton múljon a tőkénk biztonsága.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A származtatott termékek fontos elemei a pénzügyi rendszernek. A Decentralized Finance fejlődésével ez az eszközosztály is megjelent a blokkláncon. A cikkben elmagyarázzuk mik a származtatott termékek és milyen újabb lehetőségek tárulnak ezáltal elénk a DeFi-ben.

Mik azok a származtatott termékek?

A származtatott termékeket másnéven derivatíváknak is szoktuk hívni (angolul derivatives), ez a kifejezés az angol “derive” szóból ered, aminek jelentése származik, származtat. A derivatívák olyan pénzügyi eszközök, amelyek értéke egy másik terméktől függ (vagy ha úgy tetszik “származik”), legyen az deviza, részvény, kötvény, áru, stb. Leggyakoribb derivatívák az opciós, illetve a határidős ügyletek. Az opciós ügyletek olyan szerződések, amikben jövőbeli időpontra kötnek ügyleteket. Az opció vevője a jövőben eldöntheti, hogy szeretné-e végbevinni a szerződést vagy sem. A határidős ügyletek szintén jövőbeli időpontra köttetnek, azonban mindkét fél kötelességet vállal, hogy az ügylet végbemegy.

Derivatívákat a legtöbb esetben hedgelésre és spekulálásra használják. A hedgelés folyamán a kockázatot szeretnénk csökkenteni, ez olyan esetekben szükséges, amikor árfolyamkockázatnak vagyunk kitéve. Például amennyiben egy olajfinomító társaságnak olajtartalékai vannak, amit a közeljövőben el tud adni, azonban attól tart, hogy az olaj ára be fog szakadni. Ilyen esetben a társaság nyithat egy határidős short pozíciót (arra fogad az árutőzsdén, hogy az olaj ára le fog menni). Amennyiben valóban lejjebb megy az ár, a short pozíció miatt nyeresége keletkezik, az olajkészleteit azonban kevesebbért fogja tudni értékesíteni. A két folyamat egymással ellentétes pénzáramlással jár, a lényeg azonban nem a profitszerzés volt, hanem az árfolyamkockázat csökkentése, ami sikerült is. Spekulálásnak nevezzük azt a tevékenységet, amikor egy befektető saját meggyőződéséből fektet egy eszközbe, miközben nyereségre számít.

Hedgelni a kriptovilágban is lehet, a liquidity pool-ba fektetett tokenek árváltozása miatt bekövetkező impermanent loss-t megakadályozhatjuk. Egy matematikailag bonyolult, összetett opciós ügylet segítségével csökkenthetjük az árfolyamkockázati kitettségünket.

Synthetix – Származtatott derivatívák a blokkláncon

A Synthetix az egyik legismertebb DeFi projekt a derivatívák terén. Segítségével létrehozhatunk mesterségesen előállított (szintetikus) eszközöket, amik követik egy-egy pénzügyi eszköz árát. Jelenleg valuták, kriptovaluták és tőzsdén kereskedett áruk után állíthatunk ki ilyen derivatívákat a Synthetixen.

A szintetikus eszközöket a “debt pool”-okba elhelyezett biztosíték után kaphatjuk meg, ezt SNX formájában fizethetik be a felhasználók, ami a Synthetix saját tokene. Az újonnan kibocsátott eszközök 400%-kal túl vannak fedezve annak érdekében, hogy a volatilitás és az árváltozás ne okozzon problémát. Így 100$-nyi szintetikus eszközért, 500$-nyi SNX-et kell lekötnünk a debt pool-ban.

A Synthetix honlapján elérhető rengetek statisztika. Jelenleg 2,2 milliárd dollár értékű SNX van lekötve, a felhasználók száma pedig már a 80 ezret közelíti. A legkedveltebb szintetizált eszközök a BTC, ETH és az USD, amiket sBTC, sETH és sUSD formájában használhatnak a felhasználók.

A Synthetix segítségével felvihetünk megannyi pénzpiaci eszközt a blokkláncra, így kamatoztathatjuk vagy kereskedhetünk vele a DeFi világában, csak úgy, mint a kriptovalutákkal. A szintetikus tokenekkel tőzsdéken is kereskedhetünk, legyen az a Kwenta, a DHedge vagy a Paraswap.

UMA – Priceless derivatívák a DeFi segítségével

Az UMA protokoll segítségével is létrehozhatunk szintetikus eszközöket, a különbség annyi, hogy a Synthetix-szel ellentétben itt nincs szükség a túlfedezésre. Az UMA-nál ehelyett a likvidátorok (liquidators) menedzselik a nem megfelelően fedezett eszközöket, eredményes munkájuk után pedig jutalomban részesülnek. Amennyiben egy likvidátor talál egy nem megfelelően fedezett eszközt, a DVM (Data Verification Mechanism) segítségével meghatározható, hogy valóban fennáll-e a probléma.

A DVM segítségével még oracle szolgáltatást is biztosítanak. Oracle-ök segítségével off-chain információval (a blokkláncon nem megtalálható adat) láthatunk el egy okosszerződést vagy blokkláncot. A DVM teszi lehetővé, hogy ne kelljen túlfedezni a kibocsátott eszközt, így úgynevezett “priceless” derivatívákat hozhatunk létre. A “priceless” kifejezést azért használjuk itt, mert nincs szükség on-chain (blokkláncon megtalálható) információra, ahhoz, hogy meghatározzuk a derivatívák árát. Így az UMA több lehetőséget biztosít működéséből kifolyólag, mint a Synthetix, az infrastruktúra azonban különbözik.

dYdX – Decentralizált tőzsde a derivatívák számára

A dYdX többek között egy decentralizált tőzsde (DEX), ahol derivatívákkal is kereskedhetünk. A spot kereskedés mellett tőkeáttételes és perpetual (“lejárat nélküli”) kereskedésre is lehetőség van. A lejárat nélküli kereskedés folyamán olyan szerződés köttetik, amelynek nincs lejárati határideje, használhatnánk a “határidő nélküli határidős szerződés” kifejezést, de ez kissé ellentmondásos, úgyhogy maradjunk a lejárat nélküli szerződésnél.

A dYdX egy non-custodial (nem kap hozzáférést a privát kulcsunkhoz) szolgáltatást nyújt, a tőzsdéken megszokott order book-kal (ajánlati könyv). A cserék a blokkláncon jönnek létre, azonban a kereskedés lebonyolítását egy off-chain program végzi.

Mirror Protocol

A Mirror Protocol a Terra blokkláncon fut és szintetikus eszközöket tudunk létrehozni a protokoll segítségével, úgynevezett tükrözött eszközöket (Mirror Assets – mAssets). A tükrözött eszközök oracle-ök segítségével követik a tükrözött eszközök értékét. A tükrözött eszközök 150%-osan fedezettek és az áruk 30 másodpercenként frissül.

A tükrözött eszközöket az Ethereum blokkláncon liquidity pool-okba fektethetjük, hogy más felhasználók UST (a Mirror Protocol stabil coinja) ellenében kereskedjenek ezekkel a tokenekkel. A liquidity providerek (LPs) jutalomként MIR tokenbenben részesülnek, amivel a protokoll jövőjét és fejlődését irányíthatják.

Összefoglaló a származtatott termékekről a blokkláncon

A cikkben említett projektek leginkább a szintetikus eszközök létrehozását célozták meg, azonban az opciókereskedésre is van lehetőség a DeFi világában. Ott van például a Hegic vagy az Opyn, ahol put és call opciókkal kereskedhetünk, illetve a BarnBridge, ami kifejezetten hedgelésre specializálódott.

A derivatívák piaca a pénzügyi világban óriási, ezt az alábbi ábra vizualizálja. A blokkláncon még nincs ekkora kapitalizációja a derivatíváknak, azonban a DeFi projektek folyamatosan bővülnek és egyre több tőkét vonzzanak be a decentralizált pénzügyek világába. Érdemes óvatosan böngészgetni a projekteket, a nem jól megírt programok pénzvesztéshez vezethetnek. Nézzünk alaposan utána, hogy kik csinálják a projekteket, milyen eredményt értek el korábban, annak érdekében, hogy tisztában legyünk a kockázatokkal, amiket a projektbe való fektetéssel vállalunk.

A cikkben sok segítségre leltem a Finematics weboldalon.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A Uniswap egy az Ethereum hálózatára építő, decentralizált tőzsde. Mindenki számára elérhető és cenzúramentes, a DeFi (decentralized finance) terület egyik fontos építőeleme. Működése teljesen decentralizált és automatikus az okosszerződéseknek köszönhetően.

A Uniswap decentralizált tőzsde létrejötte

Hayden Adams 2018 novemberében publikálta a Uniswap V1-et (1-es verzió). A liquidity pool-ok és automated market maker-ök működtette tőzsde más koncepcióval közelítette meg a decentralizált tőzsde fogalmát, mint az EtherDelta. Az EtherDelta szintén egy decentralizált tőzsde, ahol ERC-20-as tokenekkel kereskedhetünk a hagyományos tőzsdén megszokott módon. Általában a centralizált tőzsdéken ajánlati könyv (order book) szerint mennek végbe a cserék. A Uniswap megoldása jobban beleillet az Ethereum hálózatába, valamint egyszerűbb volt használni is.

Bármilyen ERC-20-as token bekerülhetett a tőzsdére a V1-nek köszönhetően. A felhasználók csatlakozhattak ETH-ERC20 liquidity pool-okba, ami után jutalékot kaptak a más felhasználók által fizetett kereskedési díjból (trading fee). Az 1-es verzió ugyan elérhető lesz mindörökre (ameddig az Ethereum hálózata létezik), azonban a nagy érdeklődés, illetve a Uniswap csapatának bővülése miatt megszületett a 2-es verzió is.

A V2 (2-es verzió) fő újdonsága, hogy közvetlenül cserélhetünk ERC-20-as tokeneket. Míg a V1-ben csak ETH-ERC20 liquidity pool-ok voltak, addig a V2-ben már ERC20-ERC20 pool-ok is vannak. Korábban, ha két ERC-20-as token piacán akartunk kereskedni, tegyük fel USDC-ből DAI-t szerettünk volna venni, akkor először ethert kellett vennünk USDC-ből, majd DAI-t ether-ből. Ezt megcsinálta nekünk automatikusan a Uniswap, a probléma ezzel annyi volt, hogy kétszer kellett kereskedési díjat fizetni, mivel kettő váltás volt.

További újdonságok a flash swap és az oracle szolgáltatások. Flash swap-ok segítségével arbitrázs lehetőségeket lehet kihasználni, hasonlóan a flash loan-okhoz. Ezek előnye, hogy nem kell nagy mennyiségű tőkével rendelkezni, sem fedezetet biztosítani, a kölcsönvett tőkét abban a blokkban visszafizetjük, amelyikben kölcsönkaptuk. A Uniswap oracle szolgáltatásának segítségével meghatározhatjuk a tokenek árát, decentralizált és manipuláció mentes módon.

A Uniswap (DeFi) működése

A Uniswap egy automatizált rendszer, “liquidity pool”-okkal, ami a likviditást biztosítja a rendszernek, illetve egy “automated market maker” nevezetű koncepcióval, ami meghatározza a tokenek árát. Liquidity provider-nek nevezzük azokat, akik a pool-okba pénzt küldenek, a pool valójában nem más, mint egy okosszerződés (egy olyan tárca az Ethereum hálózaton, ami programozható). Likviditás nyújtásért cserébe a felhasználók jutalomban részesülnek, amit a rendszer a kereskedési díjakból (trading fee) oszt ki.

A rendszer a “constant product formula” koncepción alapszik, ami annyit jelent, hogy a két token készletének szorzata állandó egy adott liquidity pool-ban. Ez egy fajta rendszer az “automated market maker” (AMM) csoporton belül, ami lehetővé teszi, hogy a kereskedők a liquidity pool ellenében kereskedjenek és ne más felhasználók ajánlatait böngésszék (ajánlati könyv), ahogyan az normálisan megszokott. Erre a korábban már említett probléma miatt van szükség, tehát a decentralizált modell gyors és egyszerű használatához.

Automated Market Maker részletek

Az AMM-eknek általában három résztvevője van:

• kereskedők: Egy tokent cserélnek a másikra.
• liquidity provider (LP): Hajlandóak likviditást biztosítani kereskedési díj fejében.
• arbitrázs kereskedők: Egyensúlyban tartják az adott tőzsdén az árakat, hogy azok megfeleljenek a nagy világban fellelhető árakkal.

A Uniswap által használt AMM a következő egyenlőséget használja:

(R_α-Δ_α) X (R_β+(1+γ)Δ_β)=k

Ahol R_α és R_β a két token készlete, γ (gamma) a tranzakciós költség, Δ_α tokent kapott a kereskedő a Δ_β befizetése ellenében. Amennyiben a γ nulla, azaz nincs tranzakciós költség, az R_α*R_β szorzatnak állandónak kell lennie. Ezt sokszor egyszerűsítik úgy, hogy “x*y=k formula”. Mivel azonban a γ nem nulla, hanem a Uniswap esetében 0,3%, k valójában minden tranzakció után növekszik.

Legyen α valamilyen token, β pedig tokenizált dollár, R_α = 100, R_β = 200, ez meghatározza α-t (később még rátérünk), ami 2$. Tegyük fel 1$ értékben szeretnénk α tokent venni. A modellünk alapján, ha nincs tranzakciós költség, akkor:

100 X 200 = (100 – Δ_α) X (200 + 1)

Eszerint Δ_α = 0,49. A tranzakció után a liquidity pool-ban lévő tokenek értéke ugyanannyi. Azonban az α token ára emelkedik, mivel csökkent a pool-ban lévő készlete, így 2,02$-t ér. A liquidity pool-ban lévő tokenek értékét a készletük hányadosa határozza meg. Mivel az egyik tokenünk értéke mindig 1$ volt, a másik token értékét meghatározhatjuk a R_β/R_α képlettel. Amennyiben az egyik token ára nem fix, úgy csak az egymáshoz viszonyított árát tudjuk meghatározni.

Előnyök és hátrányok az AMM rendszerben

A hagyományos tőzsdéken ajánlatokat kell kiírni az ajánlati könyvbe, ezzel szemben a Uniswap-on egyetlen ár van, a jelenlegi árfolyam. Ez egyben előnye és hátránya is az AMM-nek, ugyanis így gyorsabb a kereskedés, azonban, ha más áron szeretnénk cserélni, akkor nem tudunk ajánlatot berakni az ajánlati könyvbe.

A modell, ami meghatározza a Uniswap-on egy token árát az teljesen automatikus. Egyre több az igény olyan oracle protokollokra, amik információt biztosítanak különböző kriptovaluták árairól. Erre tökéletes a Uniswap, hiszen bármikor megnézhetjük, milyen arányban vannak a tokenek a pool-okban, nehezen befolyásolható, így biztonságos és decentralizált.

A csúszásnak (slippage) nevezett kifejezés azt jelenti, hogy más áron cserélünk végeredményben, mint azt eredetileg elvártuk volna. Ennek oka, hogy megváltoznak a likviditási arányok egy adott pool-ban. Minél nagyobb értékű cserét hajtunk végre a különbség annál nagyobb. Akkor is probléma lehet a slippage-ből, ha nem elég nagy a pool likviditása.

Egy kissé bonyolult probléma az átmeneti veszteség (impermanent loss), ami a liquidity provider-eket érinti. Ez a jelenség akkor következik be, ha egy adott pool-ban erősen megváltozik a két token relatív értéke. Ekkor rosszabbul járhatunk, mintha az egyszerű HODL taktikát követnénk, a veszteség viszont csak átmeneti, hiszen, ha visszaáll a korábbi ár, akkor mi is a pénzünknél maradhatunk. Szerencsére a Uniswap modellje kis veszteséget okoz, ha nincs nagy ármozgás. Az alábbi ábra egy ETH/DAI pool-t hasonlít össze, azzal az esettel, ha szimplán ethert tartanánk a walletünkban. E szerint mindaddig jobban járunk a liquidity pool-lal, ameddig nem duplázódik vagy negyedelődik az ether árfolyama.

A Uniswap tokene a UNI

2020 szeptember 16-án a Uniswap bejelentette, hogy kibocsátja saját tokenjét a UNI-t. Ahelyett, hogy a hagyományos módon, ICO  (Initial Coin Offering) segítségével juttatta volna a piacra, a Uniswap csapata máshogy döntött. Minden felhasználó, aki szeptember 1 előtt használta már a Uniswap-ot, 400 UNI tokenben részesült. A kibocsátást követő napokban a token ára 3 dollár körül mozgott, aki ekkor eladta a tokeneket, megközelítőleg 360.000 Ft-ot kapott, amennyiben a cikk írásakor tette mindezt 2,4 millió Ft-ot.

A UNI token szétosztása még több hírnevet hozott a Uniswap-nak, az új token gyorsan listázásra került több tőzsdén is, az ára 2021-re elérte az 5, februárra pedig a 20 dollárt is. Az óriási airdrop széles körben osztotta szét a tokeneket, több mint 50.000 ethereum címre küldtek a UNI készletből. A tokent birtoklók feladata, hogy részt vegyenek a Uniswap irányításában azzal, hogy javaslatokról döntenek. Ezzel a Uniswap csapata a decentralizáltságot kívánta növelni, valamint fenntartani és védeni a jelenlegi infrastruktúrát, amíg előkészítik és fejlesztik a V3-at.

Uniswap összefoglaló és a DeFi jövője

A Uniswap-nak mára több versenytársa is akad, legjelentősebbek ezek közül a Curve Finance és a SushiSwap, mind a három decentralizált tőzsdében több, mint 3 milliárd dollár van lekötve. A DeFi szektorban megtalálható decentralizált tőzsdékbe (DEX) a cikk irásakor több, mint 10 milliárd dollár értékű kriptovalutát fektettek a felhasználók. Ez egészen elképesztő, ahhoz képest, hogy 2020 közepén alig volt több, mint 100 millió dollár ez az összeg.

A nagy projektek sikere után sorra másolták a protokollok nyílt forráskódját a programozók, hogy hasonló szolgáltatást nyújtsanak, mint a befutott projektek. Ez részben káros volt, mivel a sok hibásan átírt programkód bugokhoz vezetett, sokan vesztették el pénzüket például a Yam finance miatt. Azonban a sok szereplő érdekelt abban, hogy innováljanak és jobb vagy más szolgáltatást nyújtsanak, mint versenytársaik.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi hype a DeFi körül jót tett a kripto piacnak, azonban nehezen tud továbbfejlődni mindaddig, míg az Ethereum nem áll át a PoS rendszerre. A jelenlegi gas költségek a Uniswap-on nehezen megfizethetőek a kisbefektetőknek. Ameddig az Ethereum hálózatot fejlesztik, addig teret nyerhet más okos hálózat is, például a Binance Smart Chain.

A cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A blokkláncok titkosítása veszélyben lehet a kvantumszámítógépek megjelenésével, hiszen ezen technológia egyik alkalmazási területe a matematikai kriptográfia feltörése. Ugyan a technológia még új és kiforratlan, de a jövőben sok, eddig feltörhetetlennek hitt titkosítás kerülhet veszélybe.

A kvantumszámítógépek rövid története

A számítástechnika a XX. század második felében egyre nagyobb teret nyert. A fizikusok és feltalálók keresték az alkalmazási lehetőségeket és folyamatosan fejlesztették gépeiket. A mai számítógép alapjait Neumann János, magyar származású matematikus fektette le és publikálta 1946-ban. A kvantumszámítógép eredete 1980-ra tehető, amikor Paul Benioff azt javasolta, hogy a számításokra kvantummechanikát alkalmazzunk. Az ötlet kijelentése után több kutatóintézet és egyetem (többek között az Oxford is) nekiállt kidolgozni az elméleti hátteret.

2007-ben egy D-wave nevezetű startup vállalat kijelentette, hogy a kvantumszámítógépük képes megoldani egy Sodoku-t. A technológia tesztelésébe beszálltak a nagy vállalatok, a D-wave hardware-ét 2013-ban teszteli a Google és a NASA is. Majd nem is olyan rég, 2019-ben a Google kijelentette, hogy elérte a kvantumfölényt. Ez azt jelenti, hogy túlszárnyalták az általános számítógépek tudását. E szerint a kvantumszámítógép már képes megoldani olyan problémát, amit egy számítógép nem tud. Ebben az esetben a “nem tud” annyit jelentett a Google értelmezése szerint, hogy túlságosan sok időbe kerülne, tegyük fel 10 ezer évbe.

Miben különbözik a hagyományos számítógép a kvantumszámítógéptől? Nos, nem vagyok fizikus, ezért nem mennék bele a részletekbe (nem is tudnék), de alapelveit az interneten gyorsan felkutathatjuk. A hagyományos számítógépek kettes számrendszert használnak, minden számítás nullákból és egyesekből áll. Ezzel szemben a kvantumszámítógép kvantumbiteket használ, amik értéke 0, 1 vagy ezek bármilyen, úgynevezett kvantum-szuperpozíciója lehet, ami végtelen sok lehetőséget tartalmaz. Ezen kívül a kvantumszámítógép a számításokat egymással párhuzamosan hajtja végre.

Bitcoin (BTC) címek titkosítása

A Bitcoin tárcák létrehozásához a publikus kulcs titkosítást használja a rendszer. A privát kulcs a “jelszó” a tárcához, míg a publikus kulcson keresztül utalhatnak nekünk Bitcoint, azt nyugodtan megoszthatjuk a nagyvilággal. A titkosítás alapja egy olyan matematikai függvény, ami az egyik irányba könnyen kalkulálható (privát kulcsból könnyen generálható a publikus kulcs), másikba nagyon nehezen (publikus kulcsból nehezen tudjuk megmondani a privát kulcsot). Mindaddig, ameddig a privát kulcs nem kerül más kezébe, a tulaj biztonságban tudhatja a kriptovalutáit. Ezt azért merjük kijelenteni, mert a publikus kulcsból túlságosan sok idő visszafejteni a privát kulcsot (több emberöltő alatt). Legalábbis mindez igaz, ha a hagyományos számítógépek kapacitásával számolunk. 1994-ben egy matematikus – Peter Shor – publikált egy tanulmányt, amiben azt a kérdést fejtegette, hogyan tud feltörni egy kvantumszámítógép egy titkosítást.

Megjelenése óta voltak ráncfelvarrásai a Bitcoin rendszernek. Kezdetekben a publikus kulcs megfelelt a tárca címének, ezt logikusan “pay to public key”-nek hívják, röviden p2pk. A Bitcoin megjelenése után megannyian bányásztak és kapták fizetségüket p2pk címekre, és máig azon tárolják. Az ilyen típusú címmel több probléma is van. Nagyon sok karakterből áll, így könnyen félreüthetjük, valamint a blokkláncon sok helyet foglal, így a feldolgozása is hosszú időbe kerül. Nem beszélve a kvantumszámítógépről, ami Peter Shor algoritmusával visszafejti a publikus kulcsot, hogy megkapja a privát kulcsot.

Manapság a címeket úgy hozzák létre, hogy hashelik a publikus kulcsot. Ezzel egy rövidebb karaktersorozatot kapunk egy olyan egyirányú függvény segítségével, ami nagyon apró eséllyel generál két különböző karaktersorozatot ugyanarra a hash értékre.  Ez esetben nem a publikus kulcsot osztjuk meg a nagyvilággal, hanem a hashelt változatát. Ennek a neve “pay to public key hash”, röviden p2pkh, amit 2010-ben vezettek be a hálózaton. Ez megannyi problémáját megoldja a p2pk rendszernek, hiszen a publikus kulcs is rejtve marad mindenki elől mindaddig, amíg a tulajdonos nem indít tranzakciót a tárcáról. Ugyanis ilyenkor megjelenik a publikus kulcs a blokkláncon. Így azok a p2pkh címek, amik nem indítottak még tranzakciót, védve vannak a kvantumszámítógépektől.

Megoldás a kvantumszámítógépek megjelenésére

Ugyan jelenleg még senkinek nincs a kezében egy olyan kvantumszámítógép, amivel feltörhetné az összes sebezhető Bitcoin tárcát, de valószínű, hogy belátható időn belül a nagyobb vállalatoknak lehet. Abban az esetben, ha valaki rendelkezne ilyen gépezettel, a tárcák egy része biztosan feltörhető lenne. Ezek a p2pk, illetve a már “használt” (indítottak róla tranzakciót) p2pkh alapú címek. A Deloitte-nak köszönhetően grafikonon ábrázolhatjuk a sebezhető Bitcoinok számát.

A megoldás egy potenciális jövőbeli veszélyre, ha olyan címen tároljuk a Bitcoinunkat, ami p2pkh alapú, valamint még nem küldtünk tranzakciót róla. A HD pénztárcák egy mesterkulcsból generálnak több privát kulcsot, így több címünk is lehet, ami növelheti a biztonságunkat.

Egy scenárióról még nem beszéltünk. Egy tranzakciót megközelítőleg 10 perc alatt dolgoz fel a hálózat. Ha egy olyan címről indítottuk a tranzakciót, ami p2pkh alapú, valamint még nem használt, akkor is a tranzakció indításakor a publikus kulcsunk felkerül a blokkláncra. Ha képes lenne egy kvantumszámítógép 10 percen belül feltörni egy publikus kulcsot, valamint elindítani egy új tranzakciót, amit saját maga kibányászik, akkor nincs menekvés, bármilyen tárca feltörhető lenne.

Zárógondolatok a kvantumszámítógépekről

Ne felejtsük el, hogy a Satoshi Nakamoto által 12 éve lefektetett alapoktól már azért jóval fejlettebb a Bitcoin hálózata, mint akkor volt. Gondoljunk csak a SegWit-re, Lightning Networkre. Vagyis látható, hogy ugyan szépen lassan, de a Bitcoin hálózatát is folyamatosan fejlesztik, ha pedig meg van a konszenzus a felhasználók részéről, akkor képes a Bitcoin programkódja is folyamatosan fejlődni. A kvantumszámítógépek potenciális térhódítása pedig egy olyan téma, amivel a legtöbb fejlesztő tisztában van. Így nagyon simán elképzelhető, hogy amikorra valóban “bevethető” kvantumszámítógépek lesznek, addigra a Bitcoin tovább fejlesztett hálózata simán hárítani fogja már ezt a problémát.

A fejlesztőknek észben kell tartaniuk a hosszútávú célokat, ugyanis ha nem fejlesztik a blokklánc titkosítási rendszerét, akkor a kvantumszámítógépek fenyegetni fogják a hálózat biztonságát a jövőben. Azok, akik fórumon is szeretnék megvitatni a kérdést másokkal, itt és itt megtehetik.

Felmerül a kérdés, hogy azok a veterán bányászok, akik elvesztették a privát kulcsukat egy p2pk alapú címhez, a jövőben visszaszerezhetik-e elveszettnek hitt Bitcoinjaikat. Ha egy nagyobb vállalat, mint a Google rendelkezne az erőforrásokkal, valamint hajlandó lenne segíteni ezeken a bányászokon, akkor megmenthető lenne sok ezer Bitcoin. A bányászoknak persze valahogyan bizonyítania kellene, hogy valóban őket illeti meg az adott tárca, de ez már egy másik probléma.

Addig is, aki a legnagyobb biztonságban szeretné tudni a pénzét, használjon p2pkh alapú címeket, ne küldjön róla tranzakciót, és legyen a tárca teljesen offline (“cold storage“).

Egy blokklánc szakértő korábban így vélekedett a témáról

A kifejezetten a kvantumszámítógépek ellenállására kifejlesztett képességek fejlesztése és megvalósítása kulcsfontosságú lesz a blokkláncok jövője és a túlélésük szempontjából. A Blockchain támogatóinak és fejlesztőinek ezért szorosan figyelemmel kell kísérniük a szabványosítási folyamatokat. Ez mellett fel kell készülniük az eredmények integrálására a meglévő és a jövőbeli blockchain projektekbe.

Nem kérdés, hogy jönni fognak a kvantumszámítógépek és az se, hogy nagy hatásuk lesz a jelenlegi technológiai világra. Ahogyan a többi technológiai ágazatnak, a blokkláncnak is fel kell készülnie erre! 

De azok, akik úgy vélik, hogy annak egyszerű létezése a blokklánc halálát képezi, nem veszik figyelembe, hogy a blokklánc is növekszik és fejlődik a kvantumszámítás mellett. Rengeteget lehet tenni annak érdekében, hogy a blokkláncok dinamikusabbak és robusztusabbak legyenek.  Ha ezeket megtesszük, akkor pedig nekünk semmi esetre sem kell aggódnunk a kvantum-fölény miatt.

Ez a cikk a Cryptofalkán is megjelent.

A blokkláncok között hidak (bridge) segítségével tudunk közlekedni, amik különböző módszerekkel viszik át a tokeneket egyik blokkláncról a másikra. Ezen eszközök célja, hogy szélesebb körben legyenek alkalmazhatóak egyes kriptovaluták, valamint, hogy a túlterhelt hálózatokról szabadon vándoroljon a forgalom.

A blokkláncok közötti átjárhatósági probléma

A legtöbb blokklánchálózatnak saját zárt rendszere van, saját szabályokkal és konszenzus mechanizmussal. Az azonos szoftvert futtató csomópontok természetesen tökéletesen kommunikálnak egymással. Azonban a más blokkláncokkal való kommunikáció problémát jelenthet, nem beszélve az okoshálózatokról, ahol a programozási nyelv is különbözhet.

Előfordulhat, hogy valamilyen okból kifolyólag fontos, hogy két, egymástól független hálózat kapcsolatba lépjen. Ennek oka valamilyen adatátvitel, ami legtöbbször a tokenek vándorlása egyik blokkláncról a másikra. Ezen kívül lehet szó egyéb információról is, mint például egy token értéke vagy előfordulhat, hogy programkódot, esetleg egy okosszerződés eredményeit kell továbbítani.

Egy adott okoshálózaton futó applikációnak érdeke, hogy minél többen használják, valamint ilyenek a különböző tokenek is, amiknek előnyösebb, ha nem csak egy blokklánchálózatra vannak korlátozva. Ezen probléma megoldására fejlesztik a különböző hidakat – angolul bridge-eket – , amik különböző módszerekkel juttatják el az adatokat egyik hálózatról a másikra.

Blockchain bridge

A bridge-ek megjelenésével újabb lehetőségek nyíltak a kriptovaluta felhasználók felé. Ilyen például a bitcoin okoshálózaton való megjelenése, ami fontos, mivel a Bitcoin hálózaton nem tudunk olyan szabadon okosszerződéseket írni, mint az Ethereum, Binance Smart Chain vagy egyéb okoshálózatokon. Így a bitcoin is részt vehet a különböző lending és yield farming szolgáltatásokban.

A bridge-ek használata kifejezetten előnyös volt akkor, amikor 2020 nyarán berobbant a DeFi szektor és az Ethereum hálózata annyira túlterhelt lett, hogy a gas árak sokszorosukra növekedtek. Ekkor vált közkedveltté a Binance Smart Chain, ami egy centralizáltabb megoldással próbálta megoldani a magas gas árakat.

A bridge-ek sorra jelennek meg, hogy minden token minden hálózaton elérhető legyen, emiatt a választék is meglehetősen széles. A továbbiakban bemutatom a leggyakoribb módszereket a bridge-ek létrehozására és megnézünk pár konkrét példát is.

Bridge-ek működése

A bridge-eket két fő típusra oszthatjuk, a centralizáltabb és a decentraliztálabb megoldásokra. A módszer azonban a legtöbb esetben közös, sokan úgy képzelik el a bridge-ek működését, hogy valóban átviszik a tokent egyik hálózatról a másikra, azonban ez nem igaz. Ami valójában történik ilyenkor az egy “lock & mint” (vagy “burn & mint”) folyamat, az egyik blokkláncon lekötésre kerül a token, a másikon létrehoznak egyet. Majd a visszaváltáskor elégetik a korábban létrehozott tokent és az eredetit a másik hálózaton pedig felszabadítják.

A centralizált bridge úgy működik, hogy egy megbízott külső fél végzi el a feladatokat. Ily módon jön létre többek között a wBTC, ahol a megbízott fél a BitGo. Ez esetben a BTC-t átutaljuk egy előre megadott címre és ezzel egyidőben azonos mennyiségű wBTC keletkezik az Ethereum láncon. Ezt a tokent már használhatjuk a Uniswap-on, Aave-n, Compound-on és egyéb DApp-okon. A wBTC az egyik legtöbbet használt bitcoin az Ethereum hálózaton, emiatt páran – köztük Vitalik Buterin is – kifejezték aggodalmaikat, hogy egy decentralizált pénzügyeket célzó rendszerben nem kellene ennyi centralizált tokennek lennie.

A decentralizált verzióban a folyamatokat valahogyan úgy kell megoldani, hogy ne legyen szükség olyan külső félre, aki ha teheti tud csalni. Így okosszerződések és decentralizált hálózatok segítségével lehet csak megoldani ezt a feladatot. Ezen bridge-ek egy külön – erre létrehozott – hálózattal működnek, validátorokkal és bányászokkal, ahol minden csomópont ösztönözve van arra, hogy betartsák a szabályokat. Itt a matematikára és a konszenzus mechanizmusra hagyatkozva bízhatunk abban, hogy a folyamat valóban decentralizált és biztonságos. Ilyen szolgáltatást nyújt többek között a RenVM, ahol nem csak BTC-t, de egyéb kriptovalutálat is küldhetünk különböző okoshálózatokra.

Összefoglaló a bridge-ekről

Összességében megannyi bridge közül választhatunk, amennyiben tokeneket mozgatnánk hálózatok között. Ez amiatt van, mert a blokklánchálózatok fejlesztői szívesen készítik el saját bridge-üket, hogy az ő hálózatuk is elérhető legyen. Végülis valahogyan kell értéket vinni a különböző okoshálózatokra is, ezt pedig a bridge-ek tudják leginkább befolyásolni.

Példa kedvéért ott van a Binance Bridge, ahol megannyi féle tokent (leginkább ERC-20 és TRC-20) vihetünk át az Ethereumról és egyéb hálózatokról a Binance Smart Chainre jutalék nélkül. Ez egy kedvező ajánlat a felhasználóknak, de a Binance-nek is, mivel így még többen fogják használni az ő hálózatukat, ami a BNB tokenük értékét is növelheti.

Tehát most már láthatjuk, hogy a bridge-ek nem univerzálisan jók mindenre. A bridge-ek leginkább egy adott feladatra készültek, legyen az BTC mozgatása az Ethereum hálózatra, ERC-20 tokenek mozgatása BSC-re vagy akár egyéb adatok átvitele egyik hálózatról a másikra. Bridge-ek használata előtt fontos, hogy tájékozódjunk arról, megbízható-e a szolgáltatás, nehogy becsapás áldozatai legyünk és a lekötött tokenekért ne kapjunk semmit se.

Ez a cikk a Cryptofalka honlapján is megjelent.